- Csinos vagy! - mondtam Viktornak miközben igazgattam a nyakkendőjét.
- Te is! - mondta, majd felemelt és megpörgetett a levegőben.
- Ma hivatalosan is nagyfiúvá válsz! - mosolyodtam el.
- Ez csak egy érettségi előtti buli!
- Akkor is nagyfiú leszel! - nevettem.
Így van. Nem sokára indulunk a bulira. Viktor jövő héten vizsgázik és itt hagy egyedül a gimiben.
- Induljunk! - mondta.
Még gyorsan megigazítottam a fekete miniruhámat és a sminkem, aztán indultunk is.
Amikor odaértünk már nagyok voltak a fények, és a zene is szólt. Megfogtam Viktor kezét és úgy mentünk be a gimi tornatermébe, ahol a buli volt. Mindenki táncolt és jól érezte magát. Castiel jött oda üdvözölni "minket".
- Szia csajszi! - mondta, majd megpörgetett a levegőben, aztán letett.
- Szia Castiel! - mondtam meglepődötten.
- Cső! - fogott kezet Viktorral.
- Miért hagytok itt mind a ketten? Bukjatok meg! - nevettem el magam.
Castiel Viktort nézte, Viktor pedig hülyén bámult engem.
- Mi az? - kérdeztem.
- Semmi, semmi... - mentegetőzött Viktor.
- Valamit nem mondtok el nekem! Ajánlom, hogy a buli végéig elmondjátok! - mondtam, majd elmentem inni coca cola-t.
~~~Viktor szemszöge~~~
- Majdnem lebuktunk miattad! - "kiabált" rám suttogva Castiel.
- Én buktam le majdnem! Ne mond többesszámban! - "kiabáltam" vissza.
- De akkor is majdnem lebuktál! Nem tudhatja meg, hogy itt hagyod az egyetem miatt!
- Valamikor el kell neki mondanom ígyis-úgyis...
- Nem bírom a titkolózást! Főleg nem előtte! Tudod, hogy szeretem és nem akarom, hogy emiatt legyen pipa rám!
- Még ne mondjuk el neki, kérlek...
- A buli után elmondod! Vagy ha te nem, akkor én! - mondta Castiel, majd hátat fordított és elment.
~~~Yuko szemszöge~~~
Miután megittam a cola-m vissza indultam Viktorékhoz, de szembetalálkoztam Castiellel.
- Hát te? - kérdeztem.
- Meghívhatlak egy piára?
- Még 17 sem vagyok nemhogy 18! Engem nem szolgálnak ki!
- De ha én kérem akkor igen! - kacsintott rám.
- Hát akkor legyen!
Kért nekem is és magának is vodkát. Egy ideig ott iszogattunk és jól éreztük magunkat, aztán elrontották a kedvünket.
- Yuko! Te részeg vagy! - kiabált Viktor.
- Csak jól érzem magam! Talán baj? - válaszoltam.
- Még kiskorú vagy! Nem szabadna ennyit innod!
- És? Néha kell egy kis kockázat! - léptem Viktor elé.
- De pont ma?
- Igen, pont ma! - vágta rá a szintén részeg Castiel.
- Te itattad le, mi? - ordított Viktor Castielre.
- Nyugi, életem! - fontam a nyaka köré a karjaimat. - Bocs, hogy ennyit iszom, de néha nekem is kijár!
- Most hazaviszlek! - felvett a hátára és úgy vitt, én pedig kapálóztam.
Az udvaron lerakott maga elé és megfogta a derekamat, hogy ne tudjak elmenekülni.
- Miért csinálod ezt? - kérdezte.
- Mégis mit? Csak jól érzem magam! Ennyi az egész!
- Baj is lehetett volna belőle!
- Ha már a bajnál tartunk... mit akartál elmondani odabenn?
Viktor hirtelen nyelt egyet, majd megjelent mögötte Castiel.
- Talán nem akarod neki elmondani?! Akkor elmondom én! - szólt közbe Castiel.
- Nem kell! Majd elmondom ha eljött az ideje!
- Engedj el és mond el mi ez az egész! - mondtam, majd kiszedtem magam a karjai közül.
- Mondd el neki! - vigyorgott Castiel.
- Igen, mond el! - mondtam.
- Miután levizsgáztam elmegyek... Elmegyek egy távoli országba egyetemre és talán soha nem láthatlak többé...
- Elmész?...
- Igen.
- És te tudtál erről? - ordítottam Castielre, aki először rám nézett, majd elkezdett bólogatni.
Odamentem Castielhez és pofon vágtam, majd Viktort is.
- Azt hittem vagyok olyan fontos nektek, hogy ezt elmondjátok! Csalódtam bennetek! Főleg benned Viktor! Hagyjatok magamra nyugodtan! Te is mehetsz vele Castiel! Éljetek boldogan! - ordítottam sírva, majd kirohantam a gimiből és hazafelé vettem az irányt.
~~~Másnap~~~
Amikor felkeltem nagyon fájt a fejem. De egy gondolat nem hagyott nyugodni: Ez álom volt, vagy a valóság?
Felvettem a mamuszomat és lekullogtam a konyhába. Keresztanyu egy borítékkal fogadott.
- Ezt neked küldték! Olvasd el! - mondta, majd felém nyújtotta a levelet.
Gyorsan kivettem a kezéből és felrohantam. A kezemmel szaggattam szét a boríték tetejét, majd a benne lévő levelet kezdtem el olvasni.
"Drága Yuko!
Tudom, hogy sok mindenen mentünk keresztül, de ennek itt vége kell lennie. Nagyon szeretlek, ezt nem tagadom, de én így láttam jónak! Bocsáss meg Castielnek, mert szükséged lesz rá, mint megértő és segítőkész barátra! Emlékszem amikor még a jégen játszottunk télen, vagy amikor Halloweenkor csokit gyűjtöttünk... Régi szép idők... Még az én szememből is kicsordul pár könnycsepp amikor ezekre visszagondolok. Mire ezt a levelet olvasod, a gépem már lassan le fog szállni Olaszországban. Most pakolok le, de még visszamegyek levizsgázni és, majd benézek hozzád is! Ígérem, hogy mindig gondolok rád és, hogy nem csak egy név leszel a múltamban, hanem egy csodálatos lány, akit szívből szeretek! Elhoztam egy közös képünket is és ki fogom rakni a falamra, hogy minden reggel amikor felkelek téged lássalak először! Nagyon szeretlek és remélem még látjuk egymást!
Szeretettel: Viktor"
Ahogy ezt elolvastam elkapott a sírás. Akkor nem csak álom volt... Tényleg elment... Itt hagyott...
Mire észbe kaptam már keresztanyu ott állt mellettem.
- Sajnálom kincsem...
Most ennyi tellett tőlem, de remélem tetszett!:)
