Különleges Halloweeni Rész

Sziasztok! Nyakunkon a Halloween és arra gondoltam, hogy írok egy ilyen különleges részt! Azért "különleges" mert nem kapcsolódik a történet mostani szituációjához! Tehát nem azzal fog kezdődni, hogy Viktor és Yuko együtt mentek suliba, hanem, hogy "Itt van Halloween reggele!..." stb.stb.! Remélem tetszeni fog!;)

Itt van Halloween reggele! Ma van az a nap amikor mindenki beöltözik valami szörny-féleségnek és este elindulnak csokit gyűjteni. Nekem és Viktornak kell feldíszíteni mindent, mert keresztanyu elment üzleti útra és 1-2 napig nem is jön haza.
Felvettem egy narancssárga Halloweeni pólót, egy olyan harisnyát amin halálfejek vannak és néhány helyen ki van szakítva, arra pedig egy fekete térdig érő cicanadrágot amin narancssárga alapon, fekete cicák voltak, ékszernek pedig a hajamat felkötöttem egy olyan gumival, amit egy műanyag kis tök díszített és egy fekete kézmelegítőt.
Kicsivel később megérkezett Viktor.
- Szia kincsem! - mondta, majd odarohantam hozzá és megöleltem.
- Szia! - kiabáltam vidáman.
- Nagy itt a Halloweeni hangulat!
- Az! A mai programunk a díszítés és a csokigyűjtés!
- Dehát csokitgyűjteni csak a kisgyerekek mennek! - mosolyodott el.
- Ez nem kortól függ! - kacsintottam rá. - És Asamit is el kéne kísérni...
- Tényleg, ő hol van?
- Még mindig alszik... - sóhajtottam.
Gyorsan felkeltettük Asamit és őt is felöltöztettem Halloweeni öltözékbe: fekete, kiszakadt póló és egy narancssárga cicanadrág amit fekete cicák díszítenek.
Hármasban lementünk a pincébe és előkerestük a díszeket, majd miután meglettek, már el is kezdtük a díszítést!
Asami a lépcsőt díszítette, Én a nappalit, Viktor pedig nekem segített, ha valamit magasabbra kellett rakni, mint ameddig én érek.
Estére készen is lettünk. A töklámpásokat kiraktuk a ház elé, a díszek közül pedig, amelyik világítós volt bekapcsoltuk. Készen álltunk a gyerekek fogadására!
Kiültünk a nappaliba és vártuk, hogy mikor jönnek a gyerekek.
Kis idővel később már jöttek is. 21 órakor már a csokink is elfogyott. Itt volt a mi időnk!
Viktorra adtam egy "tök kalapot" (ami persze nem igazi tök) és elindultunk mi is csokit gyűjteni.
Először egy öreg néni fogadott minket, aki adott egy egész tálnyi csokit. Megköszöntük neki, majd mentünk tovább.
Amikor már az utcánkból is kiértünk láttunk egy csomó kisgyereket beöltözve. Némelyik boszorkánynak, más szellemnek öltözött. Mindegyiknél volt már két-két zacskó csoki.
- Halljátok! Lopjunk már tőlük egy kicsit! - bíztatott Asami.
- De hát ők kicsik! - vágtam rá.
- És? Csak megtréfáljuk őket! Elvesszük attól a lánytól az egy és fél zacskó csokiját és helyette ott hagyjuk a tálunkat! - mutatott a kislányra.
- Ennyi belefér! - mondta Viktor.
- Hát jó! - egyeztem bele.
Asami megfogta a tálat és elkezdett vele szaladni. Kiverte a kislány kezéből a zacskót és helyette oda adta neki a tálunkat, majd megfogta a kis zsákmányt és visszaszaladt hozzánk.
- Na? Látjátok ez nem is olyan vészes! - mondta. - Cserélgethetnénk még! Nem gondoljátok?
Asami a kezembe nyomott egy fél zacskó csokit, nála pedig még maradt egy egész zacskóval. Gyorsan elkezdtünk szaladni és cserélgettük egyre nagyobb mennyiségre a csokinkat. A végére már saját kis rejtekhelyünk is volt és odarejtettük a több zacskónyi csokoládét.
A gyerekek is elkezdtek szaladgálni. Minden házba gyorsan be akartak menni, hogy még többet szerezzenek, de már nem volt. Nem is értem, miért akarnak többet?! Nekik két zacskónyi van nekünk meg csak nyolc! Hahaha!
Éjfél tájékán hazamentünk és elkezdtük megosztani a csokit.
- Az én ötletem volt, hogy így gyűjtsünk, ezért hat az enyém kettő a tiétek! - egyezkedett Asami.
- Ez így nem igazságos! Legyen négy-négy! - javasoltam.
- Tudjátok mit? Hat az enyém kettő a tiétek! Nektek vigyáznotok kell az alakotokra! - húzta magához a csokikat Viktor.
- Nem-nem! Négy-négy és kész! Egy zacskónyit úgyis neked adok! - mondtam.
- Oké!
- Akkor legyen így! - egyezett bele Asami is.
Asami felvitte a négy zacskót csokiját és mi is a miénket.
Amint felvittük a szobába odaadtam Viktornak egy zacskóval, és elkezdtük enni a többit.
Amikor járkáltunk akkor is magunkkal vittük a zsákmányunkat, ezért az egész ház tele volt csoki papírral.
Hajnali egy órától, hajnali háromig megettük a 4 zacskó csokimat Viktorral, majd bealudtunk.

~~~Reggel~~~

Amikor felébredtem nagyon fáradt voltam. Felvettem a mamuszomat és lementem a konyhába. Nagy meglepődésemre keresztanyu épp takarított.
- Jó reggelt csipkerózsika! Fél tizenkettő van és én takarítom a mocskot!
- Bocsi. Kicsit sok csokit gyűjtöttünk! Segítsek?
- Áhh, nem kell! Elbírok ennyivel! - mosolyodott el.
Aztán lejött Viktor is és Asami is.
- Jó reggelt!... - mondták kábán.
Amikor keresztanyu összetakarított leültetett minket a kanapéra.
- Hogy gondoltátok? Szana-szét dobálgattátok a csoki papírt! Ráadásul nekem kellett feltakarítani! Tiszta csokik vagytok! Mégis mennyi csokit szedtetek össze?
- Nyolc zacskóval... - mondtam a hasamat fogva, mert eléggé fájt a sok csokitól.
- És ebből mennyit ettetek meg?
- Én kettővel! - mondta Asami.
- Mi néggyel... - mondtam.
- Hát akkor, ezért fájlaljátok a hasatokat Yuko! Miért kellett ennyit enni? Jobb lett volna, ha elraktározod!
- Halloween van keresztanyu! Most kell megenni! - mondta Asami.
Keresztanyu folytatta tovább a kiosztást.
Úgy érzem jövőre nem lesz Halloween-ozás...;D

9. rész - Közös napok

Castiel a földbe gyökerezett. Csak ült a padon maga elé bámulva, Viktor pedig odajött hozzám.
- Figyelj! Tudom, hogy szereted Castielt! Ha vele akarsz lenni akkor legyél!
- Te is hallottad, hogy mit beszéltünk így hát tudnod kell, hogy miért nem őt választottam...
- Biztos vagy a döntésedben?
- Száz százalékosan! - mosolyodtam el.
Castielnek 5 perc után leesett, hogy mi történt. Idegesen felállt odajött hozzám és megölelt.
- Tiszteletben tartom a döntésed! De tudd, hogy rám mindig számíthatsz! - mondta, majd elment.
Viktor felemelt, megpörgetett a levegőben, majd lerakott maga elé.
- Remélem minél hamarabb elfelejted Castielt!
- Én is ezt szeretném!
- Minden porcikámmal azon leszek, hogy ezen segítsünk!
- Oké! - mondtam, majd megcsókolt.
Olyan volt, mint amikor télen nincs rajtad kesztyű, ezért majd' megfagy a kezed és beteszed a meleg víz alá.
Megfogta a kezem és sétáltunk egy kicsit. Az egész utat végigbeszélgettük, majd megbeszéltük, hogy ma nálam alszik.
Úgy 20 óra felé elindultunk haza, vagyis hozzám.
Keresztanyu és Asami is megismerkedett Viktorral, utána pedig felmentünk a szobámba.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem tőle.
- Te mit szeretnél csinálni?
- Nem! Te mit szeretnél csinálni? - nevettük el magunkat.
Egy kis idő után Viktornak eszébe jutott valami.
- Eszembe jutott valami!
- Na mondd!
- Bújjunk össze és aludjunk!
- Jó ötlet!
Gyorsan kivettem a szekrényből a pizsamámat és elmentem a fürdőbe felvenni.
Amikor visszaértem Viktor félmeztelenül feküdt az ágyon. Kockahasa van!!!
Először kicsit megtorpantam, de utána befeküdtem mellé. Átölelt és így aludtunk el.

~~~Másnap~~~

Ma reggel egyedül ébredtem fel. Viktor nem feküdt mellettem. Ijedtemben gyorsan felvettem a mamuszomat és lerohantam a konyhába.
- Jó reggelt! - mondta Viktor, miközben keresztanyuval reggelit csináltak.
- Ohh, jó reggelt kincsem! - mondta keresztanyu is.
Odamentem hozzájuk és Viktornak adtam egy puszit. Kezdem megszokni a helyzetet!
- Na, és mi lesz a reggeli, konyhatündér? - kérdeztem Viktortól.
- Palacsinta, álomszuszék! Na menj fel öltözz át! Tél van! Nem akarom, hogy megfázz!
- Igeins, főnök! - mondtam, majd megint adtam neki egy puszit és felrohantam.
Felvettem egy fehér pólót, amin hátul masnik voltak, és egy cicanadrágot, majd visszamentem a konyhába.
- Na itt vagyok! Kész van már a kaja? - kérdeztem lefelé ugrándozva.
- Igen, kész van! Gyere csüccs le! - mondta keresztanyu.
Így hát leültem melléjük és elkezdtem enni a nutellás palacsintámat.
- Yuko... - kezdte keresztanyu.
- Igen?
- Hamarosan itt a szülinapod és azon gondolkodtam, hogy: mit kérsz a 17. születésnapodra?
- Nem kérek semmit! Épp elég, hogy itt vagytok nekem! És még 2 hónap múlva lesz! - mondtam mosolyogva. - Egyébként Asami hol van?
- Még alszik - mondta nyugodtan keresztanyu.
- Megyek felébresztem! - mondtam, majd felpattantam a székemből és egyenesen Asami szobájához vettem az irányt.
Szépen lassan kinyitottam az ajtót és odasettenkedtem mögé.
- JÓREGGELT! - ordítottam.
Szegény annyira megijedt, hogy leesett az ágyról.
- Jah... Csak te vagy az... - mondta bambán.
- Irány öltözni vagy lebirkózlak!
- Úgyse mered! - mondta miközben kezdett feltápászkodni.
Amennyire csak tudtam rávetettem magam, mire ő már háton feküdt a földön. Ráültem a hasára és elkezdtem rajta ugrálni.
- Feladod végre?
- Fel, fel, fel! Csak szállj le rólam! - mondta, majd leszálltam róla.
- 5 perced van! - mondtam, majd kimentem az ajtón.
Gyorsan visszamentem a konyhába és leültem a székemre. Folytattam tovább az evést.
- Mi volt ez a hangzavar? - kérdezte keresztanyu.
- Semmi, semmi... - mondtam, miközben ettem a palacsintámat.
Ekkor kijött a szobából a zombi kinézetű Asami.
- Hát veled meg mi történt? - kérdezte tőle keresztanyu.
- Egy szó! Y-u-k-o! - mondta, majd leült a mellettem lévő székre.
Miután megreggeliztünk elterveztük Viktorral, hogy elmegyünk egy kicsit sétálni az erdőbe. Gyorsan felmentem, felvettem a kabátomat és a csizmámat, aztán indultunk is.
Egy nagyon szép vízeséshez mentünk ami, mivel tél van, meg volt fagyva. Ráléptem a jégre és azonnal elestem. Alig tudtam felállni.
- Segíííts! - mondtam Viktornak és felé nyújtogattam a kezem.
- És ha nem? - nevetett ki.
- Ne csináld ezt! Ne szórakozz!
Egy csomó ideig így hülyéskedtünk, míg végül elkaptam Viktor lábát és őt is lerántottam. Már ketten voltunk a jégen.
Elkezdett esni a hó. Mivel le volt engedve a hajam, a kis hópelyhek ráhullottak.
- Gyönyörű vagy! - mondta Viktor, majd megcsókolt.
Nem törődtünk vele, hogy már hó borított minket. Csók csatába kezdtünk, majd amikor befejeztük Viktor felállt és amikor engem is fel akart húzni elesett.
- Csússz a jég szélére és megpróbállak a jégen kívülről kihúzni! - mondtam.
Úgyis tett. Kicsúszott a jég szélére én pedig kihúztam.
Az egész napot a vízesésnél töltöttük. Délutánra megtanultam csúszkálni is.
Olyan 17 óra felé elindultunk haza. Szerettem volna ha Viktor nálunk alszik, de mivel holnap iskola, ezért azt mondta, hogy inkább otthon alszik, de reggel mehetünk együtt.
Elértünk az utcánk kezdetéig.
- Yuko... - kezdte el a mondandóját Viktor.
- Hmm...?
- Látom egyre jobban érzed magad a társaságomban és azt szeretném kérdezni hogy...
- Napról napra, egyre jobban szeretlek! - szakítottam félbe.
- Komolyan?
- Igen - mondtam, majd megcsókoltam.
- Ez őszinte válasz volt! - mosolyodott el.
Már csak pár háznyira voltunk a mi házunktól.
- Innen már egyedül megyek!
- Biztos?
- Száz százalék!
- Vigyázz magadra! - mondta, majd adott a homlokomra egy puszit.
Gyorsan elindultam, mert már nagyon sötét volt. Utálom, hogy télen már ilyenkor sötétedik!
Amikor a ház elé értem, gyorsan befutottam.
- Szia! Miért nem Viktorral jöttél? - kérdezte Asami.
- Én akartam egyedül jönni! De nem messziről! Csak pár háznyira váltunk el! - mosolyodtam el.
- Akkor jó!
Kilenc óra van, és én még mindig filmet nézek, pedig holnap iskola.
Végül arra döntöttem, hogy inkább kikapcsolom és elmegyek fürdeni.
Bepakoltam a fürdőbe a pizsamámat, le is vetkőztem, majd beültem a kádba, amikor kaptam egy SMS-t Viktortól.
"Holnap fél hétkor ott leszek nálatok! Amikor felébredsz ott leszek veled!♥ Sok puszi. Jó északát hercegnőm! Szeretlek!♥"
- Álom pasi... - álmodoztam halkan.
Miután megfürödtem gyorsan megtörölköztem, felvettem a pizsimet és már rohantam is a szobámba.
Jól betakaróztam, mert keresztanyu megint sikeresen nem kapcsolta be a fűtést, majd próbáltam elaludni, de nem tudtam. Manó nyalogatta az arcomat és össze-vissza járkált az ágyon.
- Manó! Ne már! Bújj a hátamnak és aludj! - mondtam neki halkan.
Úgy látszik értette, mert odament a hátam mögé és lefeküdt, én pedig szépen betakargattam. Így aludtunk el...

Ez kicsit rövidebb rész volt, de megpróbáltam minél cselekményesebbre csinálni! Azért is lett kicsit rövidebb, mert már nagyon régen nem volt rész és szerettem volna, hogy minél előbb kész legyen...:/ De a 10. részt hosszúra csinálom, mert kerek szám, ezért ebben lényegesebb dolgok, konfliktusok is lesznek! Mi a véleményetek erről a részről? Szerintetek jól választott Yuko? Írjátok meg a bejegyzés alá! Remélem tetszett!

8. rész - A döntés

06:30 van. Eljött a reggel. Semmi kedvem nem volt felkelni. Főleg nem egy ilyen este után. Felöltöztem, felkaptam a táskámat és rohantam le a konyhába. Keresztanyu is ott volt.
- Hova sietsz? - kérdezte.
- Kuntakintébe! Szerinted?
- Gimibe akarsz menni? Szombaton?
- Ahhj... - morogtam, majd visszamentem a szobámba.
Én hülye! Hát ma szombat van! Jól beégtem keresztanyu előtt... De legalább ma nem kell látnom se Viktort se Castielt! Egy gonddal kevesebb...
- Szia Yuko! - ugrott rám Asami.
- Én is örülök, hogy itthon vagy végre, de mégjobban örülnék ha a könyököd nem lenne a bordámban!
- Jah, bocsi. - szállt le rólam az 50 kilós majom. - Na és mizu veled?
- Ahh velem sosincs semmi...
- Látom rajtad, hogy van valami! Na mondd már!
- Ha elmondom megharagszol!... - mondtam csendesen és ártatlanul.
- Összejöttél Castiellel?! - kérdezte ordítva.
- Nem, nem dehogyis! Ez nem olyan rossz! - nevettem el magam.
- Jah jó. De nem nyaggatlak tovább, mert úgy sem mondod el!
- Akkor jól ismersz!
Ahogy kimondtam Asami elkezdett csikizni, majd én is őt. A szórakozásunkat csak egy dolog zavarta meg...
- Szia... sztok! - mondta meglepődötten Castiel, akit ki tudtam volna nyírni.
- Tudtam! Tudtam! - kiabált Asami.
- Ez nem az aminek látszik! - ordítottam, közben pedig Castielre néztem.
- De, de az! Ó de tudtam, hogy ezt nem mered elmondani!
- Ez egészen más... Mi Castiellel nem járunk és valószínűleg nem is fogunk!... - kiabáltam.
- Tényleg? - kérdezte meglepődötten Asami.
- Igen, tényleg. Biztos csak valamit meg akar beszélni vagy valami sulis feladat!
- Akkor jó! - libbent ki a szobámból Asami.
Miután jól kiosztottam Castielt, hogy ne jöjjön ide többet úgy, hogy előtte nem szól, leültünk az ágyra és rövid időn belül elkezdte a mondandóját.
- Ugye azt mondtad, hogy nem tudnál bennem megbízni?
- Pontosan ezt mondtam!
- Hogy tudnánk visszacsinálni?
- Mit? - kérdeztem meglepődötten, de tudtam, hogy miről van szó.
- Hogy újra elnyerjem a bizalmadat!
- Erre is pont az vonatkozik, mint a "jóvátevésedre"! - emeltem fel a hangom, de még nem kiabáltam.
- Nyugi! Csak próbáljuk meg!
- Nem fog összejönni! Nem tudsz olyat tenni amivel vissza tudnád csinálni ezt az egészet! Mikor fogod fel végre?
- Várjunk! Ha te most haragszol rám és nem is bocsátottál meg ezek szerint, akkor Viktor győzött...
- Egy szóval sem mondtam, hogy bármelyikötők is "győzött" volna! Nem vagyok senkinek sem tulajdona! Majd én eldöntöm, oké?! Értem nem kell "versenyezni"! Ígyis-úgyis az nyerne aki külsőleg és belsőleg jobban megfog! Érted mire célzok?
- Értem.
- Tehát édes mindegy, hogy Viktor vesz nekem 10 ajándékot, te pedig 8-at, mert nekem nem ez számít! De remélem megérted, hogy Viktor már kezdőpontból 55%-ról indul! És te is tudod, hogy miért! Szóval nem kell itt mindig megbeszélni dolgokat meg semmi! Téged is és őt is ismerem és mindketten helyes srácok vagytok, de mégis van bennetek különbség! Ezt jól jegyezd meg!
- Hát jó. Akkor csak hozom saját magam! - kacsintott rám.
- Megértetted a lényeget! De megkérnélek valamire...
- Mondd!
- Kérj bocsánatot Asamitól! - mondtam neki hülye vigyorral.
Sok-Sok győzködés után végülis beleegyezett! Átmentünk Asami szobájába, aki épp filmet nézett a laptopján és észre sem vette, hogy bent vagyunk. Gyorsan odaültünk mellé. Amikor meglátta Castielt lehordta fűnek-fának, majd miután elmondtam neki, hogy miért jöttünk át, lenyugodott és bocsánatot kért.
- Na szóval! Szeretnék bocsánatot kérni nem csak tőled, de a nővéredtől is mind azért ami történt! És ígérem, hogy nem okozok többé fájdalmat sem neked sem a nővérednek! - esküdözött Castiel.
- Elfogadom a bocsánatkérésedet és remélem be is tartod! - mosolygott Asami.
Hármas ölelkezésbe kezdtünk, majd nem sokkal később Castiel elment.

~~~Hétfő~~~

Rohantam a suliba, mert majdnem elkéstem. Gyorsan a szekrényemhez siettem, hogy kivegyem a könyveket és már szaladtam is órára.
- Elnézést a késésért! Többet nem fordul elő! - mondtam, majd leültem a helyemre.
A kicsit-nagyon unalmas óra után ismét a szekrényemhez vettem az irányt. Amikor kinyitottam kiesett belőle egy cetli.
"Te vagy az egyetlen akivel örökké...
Én ugyanúgy akarom ahogyan akkor az elején
És hiszek benne hogy újra együtt leszünk még te meg én
Újra színesen látom a világot nem feketén
És fent ülünk ketten a világnak a tetején!


Suli után gyere az erdőbe!... Oda ahova elfutottál még anno!
Várlak!

By: Castiel"
Mosolyogva olvastam végig ezt a pár sort, bár nem tudom, hogy elmenjek e. Tuti megint a "versenyről" lesz szó! Lehet fel kéne lógatnom a fehér zászlót és azt mondani, hogy nem tudok választani!
Végül arra döntöttem, hogy elmegyek. Mi baj lehet egy kis találkozásból?
Délután hazamentem és felöltöztem valami más ruhába, hogy ne abba menjek amibe egész nap voltam. Felvettem egy farmert, egy converse pólót, egy pulcsit, a csizmámat és a kabátomat. Így indultam el!
Amikor odaértem már Castiel a padon ült.
- Szia! - köszöntem rá félénken.
- Szia! - mondta, majd megölelt.
- Régóta vársz?
- Annyira nem! - nevetette el magát.
Miután ez megvolt leültünk a padra és Castiel elkezdte a beszélgetést.
- Hatott rád az üzenet? - kérdezte.
- Hát... Mondjuk! - mondtam mosolyogva, de gondolom tudta, hogy hatni fog rám... hatott is.
- Ha igaz amit mondtál azon a bizonyos megbeszélős estén akkor tuti hatott rád!
Hát emlékszik rá...
- Sikerült már döntened?
- Hát... Az igazat megvallva még nem...
Tudtam, hogy ez lesz a téma! Ahhj...
- Csak tudd, hogy ha Viktort választod akkor is várni fogok rád! Akár életem végéig is!
- Ne dobálózz ilyenekkel! - böktem meg.
- De, dobálózok, mert igaz!
- A szerelem múlandó...
- Az én szerelmem irántad nem fog elmúlni! Elhiheted! Az lehet, hogy talán enyhül, de mindig lesznek feléd érzéseim!
- Ez sem lesz igaz... 2-3 év múlva azt sem fogod tudni, hogy ki vagyok!
- Mindig tudni fogom, hogy ki volt az első igaz szerelmem!
Első?! Első?! ELSŐ?! Fhuu, de utálom ezt a szót...
- Az első? - kérdeztem meglepődötten.
- Pontosan!
Elkezdett felém hajolni, de hirtelen nem tudtam, hogy fordítsam e el a fejem vagy ne, ugyanis ez nem az a helyzet, mint amikor kibékültünk! De nem bírtam megállni, hogy ne hagyjam úgy a fejem, így hát megcsókolt.
- Akkor hát igazat mondtál...
- Csak nagyon súlyos esetekben szoktam hazudni. - jelentettem ki.
- De tényleg nem tudnál bennem megbízni?
- Tényleg nem. De ezt te is tudod!
- És ha visszanyerném a bizalmad?
- Ezt is megbeszéltük már!
10 percig néma csendben ültünk, majd megtörtem a csendet.
- Nekem most mennem kell! - álltam fel a padról.
Odamentem Castielhez, megöleltem, majd elindultam haza. Útközben találkoztam Viktorral.
- Szia Yuko! Jó volt a randi?
- Szia Viktor! Milyen randi?
- Hát a Castieles randi! Ne tagadd! - bökött meg.
- Nem randi volt, csak ismét beszélni akart velem a versenyről...
- Pedig mást láttam... - fordította el a fejét a másik irányba.
- Te kukkoltál? - nevettem ki.
- Muszáj volt tudnom mindent!
- Mondjuk ebben igazad van. Mindent hallottál és láttál?
- Igen. De ugye azért még tart a verseny?
- Persze, és már el is döntöttem, hogy ki nyerjen! De csak holnap tudjátok meg!
- Ezt Castielnek nem mondtad...
- Hát persze, hogy nem! Hisz még csak az előbb döntöttem!
Az egész utat végig beszélgettük Viktorral, majd elváltak útjaink.
- Ki ez a helyes srác? - állított meg keresztanyu a konyhában.
- Ő csak... Viktor...
- Csak nem a pasid? - mosolyodott el.
- Dehogyis. - legyintettem.
- Ahaaaaa...
- Tényleg nem! - kiabáltam le miközben rohantam fel a szobámba.
Végülis Viktort választottam. Castielben már nem tudnék megbízni hiába is szeretem. Talán, majd el tudom felejteni.
Gyorsan átöltöztem a pizsamámba ami apu óriási focispulcsijából és egy rövid, combom közepéig érő, ruhaanyagú nadrágból áll, majd lementem vacsorázni.
Miután megettem a vacsorámat visszamentem a szobámba és 22 óráig zenéket hallgattam laptopon.

~~~Másnap~~~

Reggel van. Ma kell elmondanom a fiúknak a döntést.
A suliig még átgondoltam a döntésemet, de nem változtattam meg. Amikor bementem egyenesen a szekrényemhez siettem és kiszedtem a könyveimet.
Suli után mindkét fiúval találkozót szerveztem a közeli park fás részén.
Amikor odamentem akkor már ott vártak mind a ketten.
- Szia! - mondták egyszerre.
- Sziasztok! Gyertek velem!
Elvezettem őket a park fás részének a közepébe, ami szinte már olyan volt, mint egy erdő.
- Na kíváncsiak vagytok a döntésre?
- Hogyne lennénk! - mondta lelkesen Viktor.
- Azért ne éld bele magad! - csitította le Castiel.
- Üljetek le arra a padra! - mutattam a jó állapotban lévő padra.
Ők leültek én pedig eléjük álltam.
- Hát... A döntés eléggé nehéz volt! Egyetlen egy dolog miatt választottam valamelyikőtök helyett a másikat!... Vagy hát értitek...
- Mondd már! - "szurkolt" Castiel.
- Akit választottam az nem más, mint...
Egyszer csak sírva fakadtam és összerogytam a hóban. Mi lesz ha elmondom és megveri vagy bármi más rossz dolgot tesz vele? Vagy ha megutál? Nem akarom kimondani...
- Mi a baj? - guggolt le mellém Castiel, majd Viktor is.
Nem mondtam semmit.
- Na gyere legalább állj fel a hóból! - segített fel Viktor.
Felültettek a padra és Castiel a jobb oldalamra ült, Viktor pedig a balra. Mindketten megfogták a feléjük eső kezemet.
- Figyelj! Ha nem tudtál választani nyugodtan mondd el! - vigasztalt Castiel.
Sok idő után végre megszólaltam.
- Hát ez az, hogy tudtam választani csak félek, ha kimondom mit csinál vele a másikótok!
- Én nem csinálnék Castiellel semmit! - mondta Viktor.
- Te pedig tudod, hogy mit csinálnék! Várnálak tovább, de Viktorral nem tennék semmit!
- Hát jó... - töröltem le a könnyeimet.
Visszaálltam eléjük és ujjaimat "tördelve" kimondtam a bűvös mondatot...
- Akit válaszottam az nem más, mint... Viktor...

7. rész - A bál és egyéb más gondok

~~~Másnap~~~
Ma gombóccal a torkomban mentem iskolába. Arra gondoltam, hogy elmehetnék az egyikkel a bálba, de akkor viszont a másik megsértődik… Főleg ha Castiel lesz az a másik…

Az egész napot bujkálva töltöttem. Még a nagyok folyosójára sem mentem át. Óvakodtam, hátha nem látnak meg és akkor nem jut eszükbe, hogy velem menjenek.

Ebédelni sem volt kedvem. Egész nap a teremben voltam, talán csak wcre mentem ki. Mindvégig Rosa boldogított.
- Hé! Nem bujkálhatsz örökké!

- De… - mondtam, majd lebújtam a pad alá.
- Elég már! – kiabált rám mérgesen. – Ha engem kérdezel, válaszd Castielt párnak!
- De nem kérdeztelek! – mondtam, mint egy 5 éves kisgyerek.
- Jó, akkor viszont pár nélkül mész! De a ruhát muszáj lesz velem választanod!
- Jó, jó...
Így hát a délutánt Rosaval töltöttem a helyi plázában. Elhalmozott egy csomó hercegnős ruhával, míg végül megláttam a nekem valót.
- Nézd csak Rosa! – mutattam a szűk, fekete, szív alakú dekoltázsú, rövid, pántnélküli ruhára.
- Ez bál lesz nem parti!
- Tudod, hogy bulinak fogjuk fel az egészet! És most megyek felpróbálni! – mondtam, majd leemeltem a ruhát a vállfáról.
- Hát jó! Te tudod…
Miután felvettem a ruhát kimentem megmutatni Rosanak.
- Na, hogy tetszik?
- Banyek! Rajtad csodálatosan áll!
- Köszi! Akkor megvegyem?
- Yepp!
- Akkor siessünk! – mondtam, majd levettem a ruhát, visszaöltöztem és elmentem fizetni.
Eljött az este. Rosaval nálunk öltöztünk fel és sminkeltünk. Én felvettem a ruhát, kihúztam a szemem, kivasaltam a hajam és egy kis szürke szemhéjfestékkel kifestettem magam, majd felvettem egy fekete magassarkút. Rosanak fehér, rövid ruhája volt. Illett a hajához. Vett fel hozzá egy fehér magassarkút, gyöngy nyakláncot és karkötőt.
Elköszöntem keresztanyutól és elindultunk a várva várt bálba.

Ahogy gondoltam! Minden a buliból állt ki! Már kétutcányira is hallottuk a zenét. Rosa csatlakozott Leighez én pedig egyedül bolyongtam a táncparketten.

Nem sokkal később megláttam Castielt, majd Viktort. Nagyon unatkoztam már, ezért a becsempészett dugi piákból ittam egy keveset.

Amikor már tényleg úgy éreztem, hogy elég lesz ennyi, akkor visszamentem a táncparkettre, de Castiel megtalált.
- Hát te? Egyedül jöttél?
- Azt mondtad, veled jövök! – mondtam kislányosan.
- Te pedig nem mondtál rá semmit! – nevetett ki.
Majd odajött Viktor is…
- Szia Yuko! Felkérhetlek egy táncra? – kérdezte lelkesen.
- Ő velem táncol! – kezdte lekoptatni Castiel kicsit durván.

- Nem sajátíthatod ki és nem is vigyázhatsz rá örökké! Ha nem veled akar járni, értsd meg és lépj tovább!
~~~Castiel szemszöge~~~
Csak ez nem ilyen egyszerű! Ha érezné, hogy mit érzek ha Yuko a közelemben van megértene!...
Egyre idegesebb lettem a beszólásaitól ezért ököllel megütöttem.
- Te normális vagy? – kérdezte Yuko. – Hogy lehetsz ennyire hülye?
Mivel Yuko szólt rám ezért inkább nem folytattam. Inkább kimentem az udvarra egy kicsit friss levegőt szívni.

Nem sokkal később Yuko is kijött utánam.
- Te normális vagy?! Akár kórházba is kerülhetett volna! Egyetlen egy kérdés miatt! Mi a bajod vele?
- Te ezt nem értheted… Ez amolyan „fiús” dolog…
- Hogy, hogy nem érthetem? 1 hónapja olyanok vagytok, mint az oroszlánok! És erről csak én tehetek…
- Honnan szedted ezt a butaságot? Ez nem miattad van! Ez miattam és Viktor miatt van! – kiabáltam.

~~~Yuko szemszöge~~~

Castiel elkezdett kiabálni. Nagyon megijedtem.
- Miért akarsz mindent magadra vállalni?
- Mert miattam veszekedtek, azért! – kiabáltam rá.
Nagy lett a csend, de egyszer csak Castiel megszólalt.
- Te tudod, hogy…?
- Mindent tudok… - mondtam lehajtott fejjel. – Nekem most mennem kell!
Amilyen gyorsan csak tudtam hazafutottam. Egy ideig Castiel követett, de végül abbahagyta. Legalábbis én utána már nem láttam.
Nindzsa gyorsasággal felszaladtam a szobámba, szerencsére egyedül voltam itthon. Éjfél van. Keresztanyu pedig benn maradt éjszakára az irodában.
Az ágyam hátamögé leültem és elkezdtem sírni. Miért pont velem történik ez? Miért nekem kell választanom közülük? Ahhj...
Miután befejeztem a sírást elmentem fürödni, mert a sírással együtt, az energiám is kimúlt.
Fél óra után kopogtattak. Gyorsan megtörölköztem, magamra tekertem a törölközőt és úgy mentem ajtót nyitni, abban a reményben, hogy csak keresztanyu az, aki itthon felejtette reggel a kulcsát. De nem ő volt az...
- Szia! - köszönt Castiel. - Miért csak törölköző van rajtad?
- Én is örülök, hogy látlak! - mondtam gúnyosan. - Esetleg a kádból szálltam ki, hogy neked ajtót nyissak!
Nem szólt semmit. Meglepődötten állt velem szemben.
- Jó, bocs csak tényleg kivagyok... - mondtam fejemet fogva, majd leültem és Castiel is leült mellém.
- Tudni akarod, hogy miért csak később jöttem utánad?
- Úgyis elmondod, szóval igen! - hagytam rá.
- Idehívtam Viktort is...
- Minek? Hogy kettőtök előtt legyen rajtam CSAK törölköző? Ahhj... Megyek felöltözni!
Felmentem a szobámba és felvettem egy pólót meg egy rövidnadrágot. Mire ismét leértem már Viktor is ott ült Castiel mellett.
- Lemaradtál a jó látványról... - mondta neki nevetve Castiel.
- Elég legyen! - ültem le közéjük. - Na miért jöttetek szerény hajlékomba?
- Mondd te... - mondta Viktor Castielnek.
- Hát jó... Arra jutottunk Viktorral, hogy választanod kéne!
- Hogy válasszak? Viktor nem nagyon jön be, te pedig már egyszer eljátszottad a bizalmamat! - mondtam gúnyos vigyorral.
- Szerintem az is segít neki, ha én most elmegyek és megbeszélitek a régmúlti dolgokat! Sziasztok!
- Szia! - mondtuk neki egyszerre.
Castiel és én felmentünk a szobámba, leültünk az ágyamra és elkezdtük a beszélgetést.
- Mit akarsz ezen megbeszélni? - kérdeztem tőle.
- Én nem akartam neked semmi rosszat!
- Persze, hogy nem! Kend a húgomra! Csak nyugodtan! Még jó, hogy most a barátnőjénél alszik, különben be sem engedtelek volna!
- Nem akarom a húgodra kenni! Ugyan olyan hibás ő is, mint én, de mégse haragszol rá! Hogy van ez?
- Úgy, hogy ő a húgom! - kiabáltam rá mérgesen.
- Bocsi, csak egyszerűen nem hagy nyugodni, hogy még mindig haragszol rám!
- Nem haragszom! - mondtam, de látszott rajtam, hogy hazudok.
- De! Mióta "kibékültünk" mégjobban látszik rajtad, mint eddig! De maradjunk a tárgynál! - kiabálta.
- Jó...
- Figyelj, én nagyon sajnálom ami történt! Sem Asaminak, sem neked nem akartam fájdalmat okozni!
- Mégis megtetted... - morogtam csendben, majd köhögtem egyet.
- Figyelj! - kezdte a mondatát miközben felemelte az állam. - Mivel tehetném jóvá?
- Ha veled is megtörténik?! De most komolyan! Szerinted ezt jóvá lehet tenni?!
- Nagyon nehezen, de igen jóvá lehet!
- Nagy tévedésben vagy! - nevettem ki gúnyosan. - Szerintem most jobb lenne ha elmennél!
- De...!
- Kérlek! - mondtam miközben a sírást fojtogattam vissza.
- Rendben, de ha legjobb fiúbarátként szükséged lenne rám csak szólj! - mondta én pedig csak rábólintottam.
Majd megszakadt rajta a szívem. Úgy érzem még most is szeretem... Még ezek után is...
Gyorsan leszaladtam utána. Még csak a konyhában volt.
- Hé! - kiabáltam utána.
- Mi az? - fordult vissza.
- Tudnod kell, hogy szeretlek és, hogy ne add fel!
- Akkor miért...?
- Már nem tudnék benned megbízni... Sajnálom... - mondtam neki szomorúan, majd nyomtam egy puszit az arcára.
Attól még, hogy szeretem nem lesz minden a régi... Asami sem bocsátaná meg, ha újra vele járnék, és én sem magamnak...
Visszamentem a szobába, felfeküdtem az ágyra és már úgy sírtam. Fél kettő után elnyomott a sírás és elaludtam.

Remélem, hogy tetszett!:)

6. rész - Két tűz között avagy Castiel vs. Viktor

~~~Hétfő~~~

- Gyere le! - kiabálta idegesen keresztanyu.
- Nem megyek! Mindenki utál! - válaszoltam sírva.
- Ahhj! Ne foglalkozz a többiekkel!
- ...
- Nem kapsz nutellát egy hónapig ha nem jössz le! - mondta gonosz vigyorral.
- Máris megyek! - rohantam be a szobámba.
Gyorsan felkaptam egy pólót, egy pulcsit, egy nadrágot és hozzájuk a csizmámat meg a kabátomat.
Az egész gimiig vezető úton sírtam. Mindenki utálni fog...
Amikor a suli elé értem elgondolkoztam: Bemenjek? Végül arra esett a választásom, hogy inkább bemegyek, mert ha nem, keresztanyu leszedi a fejemet!
Ahogy beléptem mindenki engem nézett. Ha ez nem lenne elég akkor elmondom, hogy úgy néztek, mintha meg akarnának ölni!
Lefagytam.
Egyszer csak Castiel ment el mellettem. Rám nézett, majd utálatos tekintettel ment tovább.
Gyorsan odasiettem a szekrényemhez és kivettem néhány dolgot.
Miután kivettem amit szerettem volna becsaptam a szekrény ajtómat és siettem a terembe... vagyis próbáltam...
- Szemétláda!
- Aljas!
- Éld át azt amit most Castiel!
- Dögölj meg!
- Egy senki lettél!
- Lúzer!
Ezekkel a szavakkal illettek meg, míg végül a lánymosdó egyik kabinjában leltem menedéket. Bezártam, hogy még csak a lányok se tudjanak bejönni. Felültem a wc tetejére, összekuporodtam és sírtam. Beszélenem kell Castiellel! Most már muszáj lesz...
Nagy nehezen a második óra végén, kijöttem a wcből és egyenesen Castielék terméhez siettem, majd megvártam amíg kijön.
- Castiel!
Szétnézett.
- Jah, csak te vagy az?! - kérdezte mérgesen.
- Beszélhetnénk?
- Nem akarok veled beszélgetni...
- Oh! Ugyan Castiel! Engedd meg, hogy elmondja amit akar! - védett meg Viktor.
- Hát jó... De ne itt!
Bementünk a wc előterébe és ott beszéltük meg a dolgot.
- Na mondd! Mit akarsz még?!
- Figyelj, Castiel! Én sajnálom! N-Nem akartam fájdalmat okozni... Az alkohol hatása alatt voltam!
- Az a baj, hogy ez nem ment fel semmi alól! - kiabálta, majd belevert ököllel a falba. - És még tudod mi a gond?
- Nem...
- Az, hogy még ígyis szeretlek! - kiabálta, majd megcsókolt.
Beleremegtem, de hagytam hadd csinálja hátha ettől jobb lesz neki...
Miután abbahagyta meglepődve nézett rám.
- Te most... Megengedted, hogy...
- Tudom. - vágtam rá talpraesetten.
- Akkor te is...?
- Nem. - vágtam rá úgy, mint a múltkor.
- De látod?! Most akkor minek kell hitegetni?!
- Nem hitegettelek... - ráztam meg a vállam, majd kiementem a wcből.
Castiel jött utánam és megállt az aulában.
- Figyelem emberek! - kezdett el kiabálni, így hát mindenki ráfigyelt. - Aki ettől a perctől fogva meg meri egy rossz szóval is illetni Yukot az nagy bajban lesz! Remélem érthető voltam!
Miután befejezte mindenki visszaállt a fél perce lévő hangulatra. Castiel odalépett hozzám.
- Mivel érdemeltem ezt ki? - mosolyogtam rá, magam sem tudom, hogy miért.
- Hogy te vagy az életem azzal! De most a változatosság kedvéért nem tudnál annyit mondani, hogy köszönöm?
- Jah, köszi. Akkor nincs harag?
- Nincs. De mázlid van! Ha nem lennél ennyire fontos nekem akkor még most is a wcben bújkálnál!
- Gondolom! - nevettem el magam.
- De akkor már te sem leszel utálatos?
- Megpróbálok nem az lenni! Na cső!
- Szia!

~~~1 hónappal később~~~

Minden a régi. Most már nem utál senki és minden napom jól telik, kivéve amikor rossz jegyet kapok, mert akkor keresztanyu leszid és büntit kapok. Most már nem csak Castiel hajt rám, hanem Viktor is... hirtelen milyen népszerű lettem!
Ma is egy új napra ébredtünk. Amikor a gimihez érkeztem Castielt és Viktort láttam veszekedni, majd amikor megláttak abbahagyták. Álltak egymás előtt.

- Sziasztok fiúk! - mentem oda hozzájuk.
- Szia! - mondták egyszerre.
- Mit csináltok?
- Csak beszélgettünk! - mondta Viktor.
- Hát... Nem úgy tűnt! - mondtam, majd haladtam tovább.
Amikor bementem a gimibe láttam, hogy Peggy lapokat osztogat.
- Szia Peggy!
- Oh, szia Yuko! Kérsz egyet? - nyomott a kezembe egy lapot.
- Ez mi?
- Az igazgatónő bízott meg, hogy osszam ki! Bál lesz!
Először örültem neki, majd lelombozódtam. Mivan ha párokban kell menni?... Akkor itt verekedés lesz...
- Peggy!
- Hmm...?
- Párokban kell lennünk?
- Igen.
Hát ez kész! Nekem annyi...
Amikor végre az utolsó óra előtti szünet volt, kimentem az udvarra kicsit levegőzni. Azonnal megtalált ez a két jómadár. Először Viktor.
- Szia Yuko! Képzeld bál lesz!
- Szia Viktor! Az jó! - mondtam tudatlan fejet vágva, mintha nem is tudnám.
- Készülj fel, mert lehet, hogy velem fogsz jönni!
Erre inkább nem mondtam semmit.
Utána pedig jött Castiel...
- Szia Yuko! Velem jössz a bálba! - mondta, majd felült mellém a padra.
- Jól eldöntötted... - nevettem el magam.
- Úgyis velem jönnél! Nem kért még meg senki... ugye?
Most két lehetőségem van! Elmondom neki, hogy megkért Viktor és verekedés lesz, vagy azt mondom, hogy nem kért meg senki...
- Nem, dehogy! - mondtam a kezemmel legyintve.
- Akkor velem jössz! Ja, és amúgy holnap lesz szóval már ma elkezdhetsz készülődni! Csinos legyél!... Mondjuk tudom, hogy az leszel! - kacsintott rám.
Most aztán két tűz között vagyok!:/

5. rész - "Igazmondó juhász"

Reggel van. Az óriási ablakomon keresztül az ágyamra sütött a napfény. Eljött a november, amikor még a nap sugara sem melegít.
Nagy morcosan kikászálódtam az ágyból és a szekrény elé léptem.
- Ma mit vegyek fel? - kérdeztem magamtól.
Kinyitottam a szekrényajtót és egy rakás ruha zúdult rám.
- Ahhj...!
Ledobáltam magamról az összes göncömet és idegességemben "visszapakoltam" őket.
- Mi a baj? - jött be keresztanyu ninja módban.
- Semmi, semmi csak fáradt vagyok...
- Mi ez a rumli?
- Befejeznéd?! - kérdeztem a fejemet fogva.
- Be... Na kapd össze magad és irány a gimnázium! Van rá 10 perced!
- Hát kösz...
Gyorsan előkaptam a bedobált ruháimból az elsőket és szerencsére még illettek is egymáshoz. Felvettem hozzájuk a fekete bőrdzsekimet és a bokacsizmámat, majd sprinteltem a gimiig.
Az első akibe belebotlottam Lucy volt, aki jófej, de nem igazán szoktunk beszélgetni.
- Hát veled meg mi történt? - kérdezte meglepődötten. - Úgy nézel ki, mint aki a vadonból jött! Se smink, se semmi!
- Ne is mondd! Inkább menjünk be!
Odamentünk a szekrényemhez úgy, hogy senki se lásson meg, majd a vésztartalékomból ki sminkeltem magam.
- Így már igazi Yuko kinézetű vagy! - mondta Lucy.
- Köszi!
Lucy eltűnt, én pedig elmentem a mosdóba.
A mosdó előterében maradtam, megmostam a kezem, majd egy ismerős alak lépett be az ajtón.
- Szia Yuko! - hallottam Castiel hangját.
- Már csak te hiányoztál! De úgy őszintén! - mondtam neki eléggé flegmán.
- Ne örülj nekem ennyire!
- Úgy nézek ki, mint aki örül?
- Látom elkezdted!
- Mégis mit? - néztem rá semmit tudóan.
- A felém irányuló utálkozást! Ezzel próbálod álcázni, hogy még mindig szeretsz! - jelentette ki szemrebbenés nélkül.
- Te tényleg bolond vagy! - mondtam, majd kimentem mellette az ajtón.
Ahogy csak tudtam siettem a termünkbe. Leültem a padomhoz, majd Rosalia odajött hozzám.
- Na mit vettél Castielnek a szülinapjára?
- Az ma van? Teljesen kiment a fejemből! Tudod, nem szoktam álszent, féreg, szemét embereknek megjegyezni a szülinapjukat! - mondtam hülye vigyorral az arcomon.
- Ahhj...! Ne légy már ilyen! Bulit szervezünk neki Leigh-el. Segítesz?
- Hát nem kösz...
- Naaa! Biztos szeretné ha ott lennél! - mondta kiskutya szemekkel.
- Hát jó... De csak miattad!
- Szuper vagy! Ma délután 17 órakor várlak a parkban! - mondta, majd megölelt és csillámpóni ugrásokkal kiugrált a teremből.
Eljött az öt óra. Rosaliával találkoztunk a parkban, majd a házukat elkezdtük díszíteni estére. Kitettük a piákat, lufikat fújtunk és felcicomáztunk mindent. Ahhoz képest, hogy az exemnek csináljuk a bulit, egész jól beleélem magam!
- Végre kész! - jelentette ki Rosa, úgy 2 óra múlva.
Elkezdtek jönni a vendégek. Szinte csak a giminkből való diákokat hívta meg Rosa.
Beindítottuk a zenét. Már csak a szülinapost vártuk, aki kicsit késve érkezett.
Amikor Castiel belépett az ajtón, végignézett a tömegen. Megakadt rajam a szeme. Meglepődött.
Elindult felém, de a sok "Boldog Szülinapot" kívánó ember hátráltatta. Mikor végre sikerült átküzdenie magát a tömegen odaállt mellém.
- Hát te? - kérdezte meglepődött hangon.
- Nem is örülsz?
- De, csak nem hittem, hogy itt leszel!
- Hát itt vagyok! - mondtam miközben belekortyoltam a Whiskymbe. - Boldog szülinapot! Igaz, hogy megutáltalak, de akkor is!
- Köszi!
- Sajnálom, de nem tudtam ajándékot venni! - mondtam, de a szememben látszott, hogy: "Nem is akartam eljönni akkor minek vettem volna ajándékot? Nem elég ha jópofizok egy sort?"
- Nekem az is elég, hogy itt vagy és nem hagytál cserben! - mondta miközben ő is elvett egy Whiskys poharat. - Igyunk arra, hogy itt vagy!
- Oké! - mondtam, majd koccintottunk.
Amikor már éjfél volt, eléggé beiszogattam és minden őszinte szó kijött a számon...sajnos...
Mindenkit lehordtam, majd ezek után jött még a fekete leves! Felléptem egy asztalra és mindenkit elcsitítottam.
- Figyelem! - kiabáltam ki, miközben annyira dülöngéltem, hogy majdnem leestem az asztalról. - Igyunk erre az álszent szemétládára! Végre egy évvel idősebb lett és hamarabb eltűnik az életünkből! Hurrá!
Mindenki úgy nézett rám, mint aki szellemet látott. Castiel odalépett hozzám és leohordott fűnek-fának, majd kitessékelt.
Az estét egy Jack Daniel's társaságában töltöttem a parkban, egy padon. Egész éjjel nem tudtam aludni. Azon gondolkodtam, hogy: Hogy lehetek ilyen szemét? A részegség egy átok számomra!

Ez most kicsit nagyon rövid rész volt (xd)! Sajnos már 19:48kor nem nagyon forog az agyam, de azért remélem tetszett ígyis!;)