2 héttel később beforrtak a csontjaim és ismét tudtam járni. Már csak néha fáj a hátam, de elviselhetően. Megint suliba megyek.
Ma reggel ismét frissen ébredtem. Lementem a konyhába ahol már Castiel várt. Keresztanyu az orrára kötötte, hogy vigyázzon rám. Mi vagyok én, kisgyerek?
Na szóval ott tartottam, hogy lent várt Castiel! Igazából a 2 hét alatt beleszerettem, de nem inkább nem mondom el neki, mert ő csak egy végzős.
~~~Castiel szemszöge~~~
Sok ideig vártam már Yukot, de végre lejött. A 2 hét alatt beleszerettem, de nem mondom el neki, mert tuti nem viszonozná.
Amikor leért megöleltem. Jó érzés, amikor valaki olyan ölel meg, akit szeretsz. Attól félek, talán nem tudom magamban tartani, hogy szeretem és egyszer véletlen kicsúszik a számon...
Segítettem neki felvenni a táskáját és elindultunk. Egész úton a kezét néztem. Meg fogjam? Ne fogjam? De végül nem fogtam meg. Ki tudja mit szólt volna hozzá?!
~~~Yuko szemszöge~~~
Suliba menet Castiel egy szót sem szólt. Egész végig a földet bámulta. Nagyon bántott a dolog, ezért úgy döntöttem, hogy elé állok és kerek perec megkérdezem, hogy mi a baja!
Amikor beértünk a suliba behívtam a raktárba.
- Castiel... Mi a bajod velem?
- Az ég világon semmi!
- Akkor miért nem szóltál hozzám egész úton?
- Rosszul keltem... - mondta, majd az ajtót becsapva kirohant a raktárból.
Talán valami rosszat mondtam?
~~~Castiel szemszöge~~~
Kirohantam a raktárból és rácsaptam az ajtót. Remélem ezzel nem bántottam meg... Ha tovább maradtam volna vele akkor tuti kicsúszik a számon a dolog, vége a titoknak és beégek.
Az utam a takarítószertárba vezetett. Elmentem a legutolsó szekrény mögé és elkezdtem sírni... Igen, sírni...
~~~Yuko szemszöge~~~
A történtek után egy kicsit még a raktárban maradtam lenyugodni, majd bementem a terembe, mert becsengettek. Castielt nem láttam sehol. Ekkor megint előtört belőlem a düh, avagy "Yuko tombol" üzemmódba kapcsoltam.
A legelső padról elvettem egy tollat és hozzávágtam a táblához, majd leültem a helyemre. Mindenki engem nézett. A ceruzát elkezdtem a padhoz verdesni. Már a könnyeim folytak, a pad pedig elkezdett repedni.
- Hagyd abba Yuko! - kiabált ide Iris.
De nem érdekelt. Ha Castielt megbántottam abba belehalok.
Mindenki kiabált, hogy: "Hagyd abba!" Nyugodj meg, Yuko!" "Yuko ne csináld!"
Majd az ajtókinyílás zavarta meg a kiabálást amire én is felnéztem.
Castiel jött be az ajtón. Egyenesen felém vette az irányt.
Odaállt mellém.
- Nyugodj meg! Nincs semmi baj! - mondta, majd kiment a teremből.
~~~Castiel szemszöge~~~
Nem is hittem volna, hogy Yukot így megviselte a dolog! Majdnem kettétört egy padot... Egyetlen egy kérdés miatt... Talán én is tetszem neki? Mondjuk nem hiszem, mivel ő kilencedikes!
~~~Yuko szemszöge~~~
Bejött a tanár. Én még most is remegtem. Könnyeimet törölgetve köszöntem a tanárnőnek, az osztállyal együtt.
- Yuko!
- Igen? - kérdeztem
- Menj ki a folyosóra! Ott várja önt valaki!
Az igazgató és Castiel várt.
- Hogy gondolták, hogy csakúgy bemennek a raktárba és a takarítószertárba?! Beírom az igazolatlan napot! Most pedig pakoljatok és menjetek haza! - mondta idegesen.
Ennyire nagyügy? Bár mondjuk mi csak a raktárba mentünk be... Na mindegy! Lehet valamelyik stréber bújt be a "nagyfiúk" elől!;)
Elbaktattam a szekrényemig és minden cuccot beleborítottam a táskámba. Épp indultam amikor Castiel megállított.
- Tényleg ennyire megviselt a dolog?
- Nem tudom miért, mert nem mondtál semmi rosszat, de igen. Amúgy még tetszem neked?
~~~Castiel szemszöge~~~
E-e-e-e-ezt meg honnan tudja? Biztos kihallgatott! De muszáj hazudnom!
- Már csak barátnak tekintelek!
- Akkor jó! - mondta, majd kiment az ajtón.
Ahogy kiért a kapun sétálása, futásba ment át és rohant, úgy, mintha valaki üldözné.
~~~Yuko szemszöge~~~
Már csak barátnak tekint? M-Miért? Miért csinálja ezt? Nem vagyok képes felfogni! Az egyik pillanatban még tetszem neki a másikban meg... nem...
Utam egyenesen a közeli erdőbe vezetett. Szerencsére Castiel nem követett, így leültem az egyik padra és elkezdtem sírni. Elkezdtem hangosan gondolkozni.
- De én szeretem őt! É-Én imádom őt és nem érdekel ha ő nem! Inkább magamban tartom, mert fontos nekem!
~~~Castiel szemszöge~~~
Követtem Yukot és hallottam, hogy miket mondott. Tényleg szeret!
Előjöttem a fa mögül és mellé ültem.
- Mennyit hallottál? - kérdezte ijedten.
- Az egészet. - mondtam nyugodtan.
- Akkor most utálsz igaz?!
- Csak egy kérdésem lenne!
- Kérdezd meg! - mondta sóhajtva.
- Miért szenvedünk ha a cél közös?
- Milyen cél?
- Egymás szíve!
- T-Te is? - kérdezte meglepődötten.
- Igen! - mondtam, majd megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése