- Nyugi, remekül fogsz kinézni! - bíztatott Rosalya.
- Biztos?
- Igen, biztos. Bízz bennem!
A 9. osztályos utolsó bulink ma lesz. Holnaptól pedig tombol a nyár. Már most 30 fok van, remélem estére sokat hűl a levegő. Rosalyaékhoz költöztem mivel Asamival kicsit meggyűlt mostanság a bajom. Hivatalosan is 3 hónapja szingli vagyok... és Viktor sincs itt...
- Gyönyörű vagy! - dicsért meg Rosalya, miközben nézegettem magam a tükörben.
- Köszi.
- Nincs mit! Amúgy... Te kivel mész a bálba?
A bűvös mondat. Ettől féltem. Egyszerűen rávághatnám, hogy egyedül vagy azt, hogy senkivel, de inkább nem, mert Rosalya átváltozik kerítővé.
- Majd meglátod! - mondtam, és bementem a fürdőbe megigazítani a sminkemet.
- Azért ez egy kicsit átlátszó... - mosolygott, mintha tudná az igazságot.
- Meglepetésnek szánom! - kacsintottam rá. - Akkor indulhatunk?
- Most az egyszer megúsztad! - mutogatott rám, miközben a másik karjára húzta a táskáját.
Amikor odaértünk a szokásos dolgok fogadtak minket: max hangerő, óriási fények. Lassacskán megjött Leigh, Rosa barátja, és bementek. Egyedül álltam ott kint, hátha valamelyik fiúval be tudok menni.
- Hé! - szólalt meg egy hang a hátam mögött. - Szia csajszi! Hát te? Hogy hogy egyedül?
Castiel... Drága, Castiel pont jókor jöttél!
- Nincs párom, és egyedül elég ciki lenne bemenni... - néztem lefelé.
- Velem is ez van.
Aztán csend. Hosszú, hosszú csend.
- Nem akarod megkérdezni, hogy bemegyünk-e együtt?! - mordultam fel.
- Ja, de. Bemegyünk együtt?
- Persze, megtestesült udvariasság! - mosolyodtam el.
Megfogta a kezem és úgy indultunk el befelé. MEGFOGTA A KEZEM. Nane! Ezt nem!
Kivettem a kezeimet az övéi közül és úgy mentünk tovább. Észre se vette.
Amikor beértünk már mindenki jól érezte magát. Leigh és Rosalya egy pillanat alatt ott termettek mellettünk. Rosa nem igazán örült Castielnek. Ahogy meglátta kiköpte a koktélját és óriási lett a szeme.
- Yuko... Beszélhetnénk egy kicsit? - kérdezte koktélos kézzel és állal.
- P-Persze, hogyne! - dadogtam.
Elmentünk a tornaterem másik zugába és ott kezdte a fejmosást Rosa.
- Miért pont ő? MIÉRT??? AAAAA!!! Akkor ezért nem mondtad el! MIÉRT PONT VELE???
Még jó, hogy nem látta amikor megfogta a kezem...
- Csalódtam benned Yuko! Neked NEM ENNYI ESZED VAN! - és folytatta tovább míg végül meguntam.
- ELÉG! Nem vele akartam jönni! Ne kérdezd meg, hogy akkor miért vele jöttem, mert nem tudom! A suli kapujában találkoztunk és ő kísért be! Semmi más! Ahhjjj...!!! - miután így kitomboltam magam bementem a suliba, a mosdóba.
Ott nem maradtam sokáig, mert egy pár épp a "wc-ben volt".
Visszamentem a bulira és Castiellel kérettem magamnak egy csomó piát és annyit ittunk amennyi csak belénk fért. Eléggé ki voltam ütve...
~~~Másnap reggel~~~
Ma reggel Castiel mellett ébredtem fel sajgó fejjel... Nem emlékszem semmire. Csak fehérnemű volt rajtam, Castielen pedig gatya... CSAK NEM?! Nem, az nem lehet... Erről ki kell kérdeznem valakit!
Gyorsan visszavettem a tegnapi ruhámat és hazarohantam. Ha Castiel is annyira ki volt ütve, mint én, és nem emlékszik semmire, akkor ne találjon engem maga mellett.
Amikor beléptem Rosa és az anyukája a konyhában voltak.
- Csá! - köszöntem, majd felmentem a lépcsőn.
Bár ne köszöntem volna...
- Helóbeló kisasszony! - jött utánam Rosa. - Hol voltál egész éjjel?
- Hagyj aludni! - levettem a cipőmet és bebújtam az ágyamba.
- Először mondd el, hogy mi történt!
- Nem tudom!
- Aha, persze.
- Mondom, hogy nem tudom! Nem emlékszem semmire! - mondtam, majd a másik oldalamra fordultam.
- NEM EMLÉKSZEL SEMMIRE???!!!
- Pssszt már! Menj ki és hagyj aludni! - mondtam és a fejemre húztam a takarót.
- Majd én kiderítem, hogy mi történt... és ha valami olyan történt ami nem helyes ledarabolom a lábaidat és hozzávarrom a kezeidhez! - mondta, majd kiment.
Ajjajj... Ha Rosa megtud valamit amit én nem... VÉGEM VAN! Miért vagyok ilyen szerencsétlen?!
Gyorsan felugrottam és elindultam a nem tudom hova. Mindenkit körbe kérdeztem az estéről, de csak annyit mondtak, hogy Castiellel mentem haza. Többet nem tudtak. Annyira nem is vagyok szerencsétlen!:3
Olyan 14 óra lehetett mire Rosa hazajött. A szobámban voltam és szinte hallottam, hogy hazaért.
- YUKOOOOOOOOOOOOOOO!!!
Végem van! De csak nem tudhatott meg többet, mint én... Vagy mégis? Amíg ezen agyaltam Rosalya ott termett az ajtómban amit be is csapott maga után, ahogy bejött.
- HOGY TEHETTED EZT???
- Várj! Stop! Mit tettem? - kérdeztem tudatlanul.
- HÁT MIT???
- Nyugi! Nyugodj le és mondd el szépen!
Rosa vett egy mélylevegőt és elkezdte mesélni...
- Castielékhez mentetek haza és megtörtént köztetek pár dolog...
- Mi történt?
- Mondjuk az...
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!! AZ NEM LEHET!
- Pedig de! Nyugodj meg!
- Most van elegem belőle! FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚJ!!! Undorító szemét láda! - mondtam, majd falhoz vágtam a kistükrömet.
- Most pedig még 7 évig balszerencséd is lesz! - mondta nyugodtan.
- NEM ÉRDEKEL! Csak abban bízom, hogy nem emlékszik semmire...
- Hát aligha...
- Tud róla? - kérdeztem.
- Khm... Ő mondta... Khm...
- VILÁGVÉGEEEEEEEEEEEEEE!!! - ordítottam, most pedig a párnáimat vagdostam a falhoz.
- Nyugi! Csak van annyi esze, hogy nem mondja el senkinek!
- És ha nincs?
- Akkor megoldjuk valahogy!
- Hogy oldod ezt meg? Ahhhhhhjj...
Ahogy így tomboltam valaki csengetett és Rosa anyukája, Marie, beengedte, mi pedig lefagytunk. Szerintem ugyanarra gondoltunk... és be is igazolódott... Castiel.
Rosa az ajtó elé állt, hogy ne lássa Castiel ahogy tombolok. Amikor kinyitotta az ajtót Rosalya bevédett.
- Szerintem nem óhajt veled beszélni... ember legyen a talpán aki most hozzá merne szólni... - mutogatott hátra a hüvelykujjával.
- Azt látom... Szerintem visszajövök később! - mondta Castiel.
- Na azt próbáld meg! - vigyorgott Rosa és rácsapta az ajtót.
Nem tudom, hogy mihez fogok most kezdeni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése