- Gyere le! - kiabálta idegesen keresztanyu.
- Nem megyek! Mindenki utál! - válaszoltam sírva.
- Ahhj! Ne foglalkozz a többiekkel!
- ...
- Nem kapsz nutellát egy hónapig ha nem jössz le! - mondta gonosz vigyorral.
- Máris megyek! - rohantam be a szobámba.
Gyorsan felkaptam egy pólót, egy pulcsit, egy nadrágot és hozzájuk a csizmámat meg a kabátomat.
Az egész gimiig vezető úton sírtam. Mindenki utálni fog...
Amikor a suli elé értem elgondolkoztam: Bemenjek? Végül arra esett a választásom, hogy inkább bemegyek, mert ha nem, keresztanyu leszedi a fejemet!
Ahogy beléptem mindenki engem nézett. Ha ez nem lenne elég akkor elmondom, hogy úgy néztek, mintha meg akarnának ölni!
Lefagytam.
Egyszer csak Castiel ment el mellettem. Rám nézett, majd utálatos tekintettel ment tovább.
Gyorsan odasiettem a szekrényemhez és kivettem néhány dolgot.
Miután kivettem amit szerettem volna becsaptam a szekrény ajtómat és siettem a terembe... vagyis próbáltam...
- Szemétláda!
- Aljas!
- Éld át azt amit most Castiel!
- Dögölj meg!
- Egy senki lettél!
- Lúzer!
Ezekkel a szavakkal illettek meg, míg végül a lánymosdó egyik kabinjában leltem menedéket. Bezártam, hogy még csak a lányok se tudjanak bejönni. Felültem a wc tetejére, összekuporodtam és sírtam. Beszélenem kell Castiellel! Most már muszáj lesz...
Nagy nehezen a második óra végén, kijöttem a wcből és egyenesen Castielék terméhez siettem, majd megvártam amíg kijön.
- Castiel!
Szétnézett.
- Jah, csak te vagy az?! - kérdezte mérgesen.
- Beszélhetnénk?
- Nem akarok veled beszélgetni...
- Oh! Ugyan Castiel! Engedd meg, hogy elmondja amit akar! - védett meg Viktor.
- Hát jó... De ne itt!
Bementünk a wc előterébe és ott beszéltük meg a dolgot.
- Na mondd! Mit akarsz még?!
- Figyelj, Castiel! Én sajnálom! N-Nem akartam fájdalmat okozni... Az alkohol hatása alatt voltam!
- Az a baj, hogy ez nem ment fel semmi alól! - kiabálta, majd belevert ököllel a falba. - És még tudod mi a gond?
- Nem...
- Az, hogy még ígyis szeretlek! - kiabálta, majd megcsókolt.
Beleremegtem, de hagytam hadd csinálja hátha ettől jobb lesz neki...
Miután abbahagyta meglepődve nézett rám.
- Te most... Megengedted, hogy...
- Tudom. - vágtam rá talpraesetten.
- Akkor te is...?
- Nem. - vágtam rá úgy, mint a múltkor.
- De látod?! Most akkor minek kell hitegetni?!
- Nem hitegettelek... - ráztam meg a vállam, majd kiementem a wcből.
Castiel jött utánam és megállt az aulában.
- Figyelem emberek! - kezdett el kiabálni, így hát mindenki ráfigyelt. - Aki ettől a perctől fogva meg meri egy rossz szóval is illetni Yukot az nagy bajban lesz! Remélem érthető voltam!
Miután befejezte mindenki visszaállt a fél perce lévő hangulatra. Castiel odalépett hozzám.
- Mivel érdemeltem ezt ki? - mosolyogtam rá, magam sem tudom, hogy miért.
- Hogy te vagy az életem azzal! De most a változatosság kedvéért nem tudnál annyit mondani, hogy köszönöm?
- Jah, köszi. Akkor nincs harag?
- Nincs. De mázlid van! Ha nem lennél ennyire fontos nekem akkor még most is a wcben bújkálnál!
- Gondolom! - nevettem el magam.
- De akkor már te sem leszel utálatos?
- Megpróbálok nem az lenni! Na cső!
- Szia!
~~~1 hónappal később~~~
Minden a régi. Most már nem utál senki és minden napom jól telik, kivéve amikor rossz jegyet kapok, mert akkor keresztanyu leszid és büntit kapok. Most már nem csak Castiel hajt rám, hanem Viktor is... hirtelen milyen népszerű lettem!
Ma is egy új napra ébredtünk. Amikor a gimihez érkeztem Castielt és Viktort láttam veszekedni, majd amikor megláttak abbahagyták. Álltak egymás előtt.
- Sziasztok fiúk! - mentem oda hozzájuk.
- Szia! - mondták egyszerre.
- Mit csináltok?
- Csak beszélgettünk! - mondta Viktor.
- Hát... Nem úgy tűnt! - mondtam, majd haladtam tovább.
Amikor bementem a gimibe láttam, hogy Peggy lapokat osztogat.
- Szia Peggy!
- Oh, szia Yuko! Kérsz egyet? - nyomott a kezembe egy lapot.
- Ez mi?
- Az igazgatónő bízott meg, hogy osszam ki! Bál lesz!
Először örültem neki, majd lelombozódtam. Mivan ha párokban kell menni?... Akkor itt verekedés lesz...
- Peggy!
- Hmm...?
- Párokban kell lennünk?
- Igen.
Hát ez kész! Nekem annyi...
Amikor végre az utolsó óra előtti szünet volt, kimentem az udvarra kicsit levegőzni. Azonnal megtalált ez a két jómadár. Először Viktor.
- Szia Yuko! Képzeld bál lesz!
- Szia Viktor! Az jó! - mondtam tudatlan fejet vágva, mintha nem is tudnám.
- Készülj fel, mert lehet, hogy velem fogsz jönni!
Erre inkább nem mondtam semmit.
Utána pedig jött Castiel...
- Szia Yuko! Velem jössz a bálba! - mondta, majd felült mellém a padra.
- Jól eldöntötted... - nevettem el magam.
- Úgyis velem jönnél! Nem kért még meg senki... ugye?
Most két lehetőségem van! Elmondom neki, hogy megkért Viktor és verekedés lesz, vagy azt mondom, hogy nem kért meg senki...
- Nem, dehogy! - mondtam a kezemmel legyintve.
- Akkor velem jössz! Ja, és amúgy holnap lesz szóval már ma elkezdhetsz készülődni! Csinos legyél!... Mondjuk tudom, hogy az leszel! - kacsintott rám.
Most aztán két tűz között vagyok!:/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése