8. rész - A döntés

06:30 van. Eljött a reggel. Semmi kedvem nem volt felkelni. Főleg nem egy ilyen este után. Felöltöztem, felkaptam a táskámat és rohantam le a konyhába. Keresztanyu is ott volt.
- Hova sietsz? - kérdezte.
- Kuntakintébe! Szerinted?
- Gimibe akarsz menni? Szombaton?
- Ahhj... - morogtam, majd visszamentem a szobámba.
Én hülye! Hát ma szombat van! Jól beégtem keresztanyu előtt... De legalább ma nem kell látnom se Viktort se Castielt! Egy gonddal kevesebb...
- Szia Yuko! - ugrott rám Asami.
- Én is örülök, hogy itthon vagy végre, de mégjobban örülnék ha a könyököd nem lenne a bordámban!
- Jah, bocsi. - szállt le rólam az 50 kilós majom. - Na és mizu veled?
- Ahh velem sosincs semmi...
- Látom rajtad, hogy van valami! Na mondd már!
- Ha elmondom megharagszol!... - mondtam csendesen és ártatlanul.
- Összejöttél Castiellel?! - kérdezte ordítva.
- Nem, nem dehogyis! Ez nem olyan rossz! - nevettem el magam.
- Jah jó. De nem nyaggatlak tovább, mert úgy sem mondod el!
- Akkor jól ismersz!
Ahogy kimondtam Asami elkezdett csikizni, majd én is őt. A szórakozásunkat csak egy dolog zavarta meg...
- Szia... sztok! - mondta meglepődötten Castiel, akit ki tudtam volna nyírni.
- Tudtam! Tudtam! - kiabált Asami.
- Ez nem az aminek látszik! - ordítottam, közben pedig Castielre néztem.
- De, de az! Ó de tudtam, hogy ezt nem mered elmondani!
- Ez egészen más... Mi Castiellel nem járunk és valószínűleg nem is fogunk!... - kiabáltam.
- Tényleg? - kérdezte meglepődötten Asami.
- Igen, tényleg. Biztos csak valamit meg akar beszélni vagy valami sulis feladat!
- Akkor jó! - libbent ki a szobámból Asami.
Miután jól kiosztottam Castielt, hogy ne jöjjön ide többet úgy, hogy előtte nem szól, leültünk az ágyra és rövid időn belül elkezdte a mondandóját.
- Ugye azt mondtad, hogy nem tudnál bennem megbízni?
- Pontosan ezt mondtam!
- Hogy tudnánk visszacsinálni?
- Mit? - kérdeztem meglepődötten, de tudtam, hogy miről van szó.
- Hogy újra elnyerjem a bizalmadat!
- Erre is pont az vonatkozik, mint a "jóvátevésedre"! - emeltem fel a hangom, de még nem kiabáltam.
- Nyugi! Csak próbáljuk meg!
- Nem fog összejönni! Nem tudsz olyat tenni amivel vissza tudnád csinálni ezt az egészet! Mikor fogod fel végre?
- Várjunk! Ha te most haragszol rám és nem is bocsátottál meg ezek szerint, akkor Viktor győzött...
- Egy szóval sem mondtam, hogy bármelyikötők is "győzött" volna! Nem vagyok senkinek sem tulajdona! Majd én eldöntöm, oké?! Értem nem kell "versenyezni"! Ígyis-úgyis az nyerne aki külsőleg és belsőleg jobban megfog! Érted mire célzok?
- Értem.
- Tehát édes mindegy, hogy Viktor vesz nekem 10 ajándékot, te pedig 8-at, mert nekem nem ez számít! De remélem megérted, hogy Viktor már kezdőpontból 55%-ról indul! És te is tudod, hogy miért! Szóval nem kell itt mindig megbeszélni dolgokat meg semmi! Téged is és őt is ismerem és mindketten helyes srácok vagytok, de mégis van bennetek különbség! Ezt jól jegyezd meg!
- Hát jó. Akkor csak hozom saját magam! - kacsintott rám.
- Megértetted a lényeget! De megkérnélek valamire...
- Mondd!
- Kérj bocsánatot Asamitól! - mondtam neki hülye vigyorral.
Sok-Sok győzködés után végülis beleegyezett! Átmentünk Asami szobájába, aki épp filmet nézett a laptopján és észre sem vette, hogy bent vagyunk. Gyorsan odaültünk mellé. Amikor meglátta Castielt lehordta fűnek-fának, majd miután elmondtam neki, hogy miért jöttünk át, lenyugodott és bocsánatot kért.
- Na szóval! Szeretnék bocsánatot kérni nem csak tőled, de a nővéredtől is mind azért ami történt! És ígérem, hogy nem okozok többé fájdalmat sem neked sem a nővérednek! - esküdözött Castiel.
- Elfogadom a bocsánatkérésedet és remélem be is tartod! - mosolygott Asami.
Hármas ölelkezésbe kezdtünk, majd nem sokkal később Castiel elment.

~~~Hétfő~~~

Rohantam a suliba, mert majdnem elkéstem. Gyorsan a szekrényemhez siettem, hogy kivegyem a könyveket és már szaladtam is órára.
- Elnézést a késésért! Többet nem fordul elő! - mondtam, majd leültem a helyemre.
A kicsit-nagyon unalmas óra után ismét a szekrényemhez vettem az irányt. Amikor kinyitottam kiesett belőle egy cetli.
"Te vagy az egyetlen akivel örökké...
Én ugyanúgy akarom ahogyan akkor az elején
És hiszek benne hogy újra együtt leszünk még te meg én
Újra színesen látom a világot nem feketén
És fent ülünk ketten a világnak a tetején!


Suli után gyere az erdőbe!... Oda ahova elfutottál még anno!
Várlak!

By: Castiel"
Mosolyogva olvastam végig ezt a pár sort, bár nem tudom, hogy elmenjek e. Tuti megint a "versenyről" lesz szó! Lehet fel kéne lógatnom a fehér zászlót és azt mondani, hogy nem tudok választani!
Végül arra döntöttem, hogy elmegyek. Mi baj lehet egy kis találkozásból?
Délután hazamentem és felöltöztem valami más ruhába, hogy ne abba menjek amibe egész nap voltam. Felvettem egy farmert, egy converse pólót, egy pulcsit, a csizmámat és a kabátomat. Így indultam el!
Amikor odaértem már Castiel a padon ült.
- Szia! - köszöntem rá félénken.
- Szia! - mondta, majd megölelt.
- Régóta vársz?
- Annyira nem! - nevetette el magát.
Miután ez megvolt leültünk a padra és Castiel elkezdte a beszélgetést.
- Hatott rád az üzenet? - kérdezte.
- Hát... Mondjuk! - mondtam mosolyogva, de gondolom tudta, hogy hatni fog rám... hatott is.
- Ha igaz amit mondtál azon a bizonyos megbeszélős estén akkor tuti hatott rád!
Hát emlékszik rá...
- Sikerült már döntened?
- Hát... Az igazat megvallva még nem...
Tudtam, hogy ez lesz a téma! Ahhj...
- Csak tudd, hogy ha Viktort választod akkor is várni fogok rád! Akár életem végéig is!
- Ne dobálózz ilyenekkel! - böktem meg.
- De, dobálózok, mert igaz!
- A szerelem múlandó...
- Az én szerelmem irántad nem fog elmúlni! Elhiheted! Az lehet, hogy talán enyhül, de mindig lesznek feléd érzéseim!
- Ez sem lesz igaz... 2-3 év múlva azt sem fogod tudni, hogy ki vagyok!
- Mindig tudni fogom, hogy ki volt az első igaz szerelmem!
Első?! Első?! ELSŐ?! Fhuu, de utálom ezt a szót...
- Az első? - kérdeztem meglepődötten.
- Pontosan!
Elkezdett felém hajolni, de hirtelen nem tudtam, hogy fordítsam e el a fejem vagy ne, ugyanis ez nem az a helyzet, mint amikor kibékültünk! De nem bírtam megállni, hogy ne hagyjam úgy a fejem, így hát megcsókolt.
- Akkor hát igazat mondtál...
- Csak nagyon súlyos esetekben szoktam hazudni. - jelentettem ki.
- De tényleg nem tudnál bennem megbízni?
- Tényleg nem. De ezt te is tudod!
- És ha visszanyerném a bizalmad?
- Ezt is megbeszéltük már!
10 percig néma csendben ültünk, majd megtörtem a csendet.
- Nekem most mennem kell! - álltam fel a padról.
Odamentem Castielhez, megöleltem, majd elindultam haza. Útközben találkoztam Viktorral.
- Szia Yuko! Jó volt a randi?
- Szia Viktor! Milyen randi?
- Hát a Castieles randi! Ne tagadd! - bökött meg.
- Nem randi volt, csak ismét beszélni akart velem a versenyről...
- Pedig mást láttam... - fordította el a fejét a másik irányba.
- Te kukkoltál? - nevettem ki.
- Muszáj volt tudnom mindent!
- Mondjuk ebben igazad van. Mindent hallottál és láttál?
- Igen. De ugye azért még tart a verseny?
- Persze, és már el is döntöttem, hogy ki nyerjen! De csak holnap tudjátok meg!
- Ezt Castielnek nem mondtad...
- Hát persze, hogy nem! Hisz még csak az előbb döntöttem!
Az egész utat végig beszélgettük Viktorral, majd elváltak útjaink.
- Ki ez a helyes srác? - állított meg keresztanyu a konyhában.
- Ő csak... Viktor...
- Csak nem a pasid? - mosolyodott el.
- Dehogyis. - legyintettem.
- Ahaaaaa...
- Tényleg nem! - kiabáltam le miközben rohantam fel a szobámba.
Végülis Viktort választottam. Castielben már nem tudnék megbízni hiába is szeretem. Talán, majd el tudom felejteni.
Gyorsan átöltöztem a pizsamámba ami apu óriási focispulcsijából és egy rövid, combom közepéig érő, ruhaanyagú nadrágból áll, majd lementem vacsorázni.
Miután megettem a vacsorámat visszamentem a szobámba és 22 óráig zenéket hallgattam laptopon.

~~~Másnap~~~

Reggel van. Ma kell elmondanom a fiúknak a döntést.
A suliig még átgondoltam a döntésemet, de nem változtattam meg. Amikor bementem egyenesen a szekrényemhez siettem és kiszedtem a könyveimet.
Suli után mindkét fiúval találkozót szerveztem a közeli park fás részén.
Amikor odamentem akkor már ott vártak mind a ketten.
- Szia! - mondták egyszerre.
- Sziasztok! Gyertek velem!
Elvezettem őket a park fás részének a közepébe, ami szinte már olyan volt, mint egy erdő.
- Na kíváncsiak vagytok a döntésre?
- Hogyne lennénk! - mondta lelkesen Viktor.
- Azért ne éld bele magad! - csitította le Castiel.
- Üljetek le arra a padra! - mutattam a jó állapotban lévő padra.
Ők leültek én pedig eléjük álltam.
- Hát... A döntés eléggé nehéz volt! Egyetlen egy dolog miatt választottam valamelyikőtök helyett a másikat!... Vagy hát értitek...
- Mondd már! - "szurkolt" Castiel.
- Akit választottam az nem más, mint...
Egyszer csak sírva fakadtam és összerogytam a hóban. Mi lesz ha elmondom és megveri vagy bármi más rossz dolgot tesz vele? Vagy ha megutál? Nem akarom kimondani...
- Mi a baj? - guggolt le mellém Castiel, majd Viktor is.
Nem mondtam semmit.
- Na gyere legalább állj fel a hóból! - segített fel Viktor.
Felültettek a padra és Castiel a jobb oldalamra ült, Viktor pedig a balra. Mindketten megfogták a feléjük eső kezemet.
- Figyelj! Ha nem tudtál választani nyugodtan mondd el! - vigasztalt Castiel.
Sok idő után végre megszólaltam.
- Hát ez az, hogy tudtam választani csak félek, ha kimondom mit csinál vele a másikótok!
- Én nem csinálnék Castiellel semmit! - mondta Viktor.
- Te pedig tudod, hogy mit csinálnék! Várnálak tovább, de Viktorral nem tennék semmit!
- Hát jó... - töröltem le a könnyeimet.
Visszaálltam eléjük és ujjaimat "tördelve" kimondtam a bűvös mondatot...
- Akit válaszottam az nem más, mint... Viktor...