5. rész - "Igazmondó juhász"

Reggel van. Az óriási ablakomon keresztül az ágyamra sütött a napfény. Eljött a november, amikor még a nap sugara sem melegít.
Nagy morcosan kikászálódtam az ágyból és a szekrény elé léptem.
- Ma mit vegyek fel? - kérdeztem magamtól.
Kinyitottam a szekrényajtót és egy rakás ruha zúdult rám.
- Ahhj...!
Ledobáltam magamról az összes göncömet és idegességemben "visszapakoltam" őket.
- Mi a baj? - jött be keresztanyu ninja módban.
- Semmi, semmi csak fáradt vagyok...
- Mi ez a rumli?
- Befejeznéd?! - kérdeztem a fejemet fogva.
- Be... Na kapd össze magad és irány a gimnázium! Van rá 10 perced!
- Hát kösz...
Gyorsan előkaptam a bedobált ruháimból az elsőket és szerencsére még illettek is egymáshoz. Felvettem hozzájuk a fekete bőrdzsekimet és a bokacsizmámat, majd sprinteltem a gimiig.
Az első akibe belebotlottam Lucy volt, aki jófej, de nem igazán szoktunk beszélgetni.
- Hát veled meg mi történt? - kérdezte meglepődötten. - Úgy nézel ki, mint aki a vadonból jött! Se smink, se semmi!
- Ne is mondd! Inkább menjünk be!
Odamentünk a szekrényemhez úgy, hogy senki se lásson meg, majd a vésztartalékomból ki sminkeltem magam.
- Így már igazi Yuko kinézetű vagy! - mondta Lucy.
- Köszi!
Lucy eltűnt, én pedig elmentem a mosdóba.
A mosdó előterében maradtam, megmostam a kezem, majd egy ismerős alak lépett be az ajtón.
- Szia Yuko! - hallottam Castiel hangját.
- Már csak te hiányoztál! De úgy őszintén! - mondtam neki eléggé flegmán.
- Ne örülj nekem ennyire!
- Úgy nézek ki, mint aki örül?
- Látom elkezdted!
- Mégis mit? - néztem rá semmit tudóan.
- A felém irányuló utálkozást! Ezzel próbálod álcázni, hogy még mindig szeretsz! - jelentette ki szemrebbenés nélkül.
- Te tényleg bolond vagy! - mondtam, majd kimentem mellette az ajtón.
Ahogy csak tudtam siettem a termünkbe. Leültem a padomhoz, majd Rosalia odajött hozzám.
- Na mit vettél Castielnek a szülinapjára?
- Az ma van? Teljesen kiment a fejemből! Tudod, nem szoktam álszent, féreg, szemét embereknek megjegyezni a szülinapjukat! - mondtam hülye vigyorral az arcomon.
- Ahhj...! Ne légy már ilyen! Bulit szervezünk neki Leigh-el. Segítesz?
- Hát nem kösz...
- Naaa! Biztos szeretné ha ott lennél! - mondta kiskutya szemekkel.
- Hát jó... De csak miattad!
- Szuper vagy! Ma délután 17 órakor várlak a parkban! - mondta, majd megölelt és csillámpóni ugrásokkal kiugrált a teremből.
Eljött az öt óra. Rosaliával találkoztunk a parkban, majd a házukat elkezdtük díszíteni estére. Kitettük a piákat, lufikat fújtunk és felcicomáztunk mindent. Ahhoz képest, hogy az exemnek csináljuk a bulit, egész jól beleélem magam!
- Végre kész! - jelentette ki Rosa, úgy 2 óra múlva.
Elkezdtek jönni a vendégek. Szinte csak a giminkből való diákokat hívta meg Rosa.
Beindítottuk a zenét. Már csak a szülinapost vártuk, aki kicsit késve érkezett.
Amikor Castiel belépett az ajtón, végignézett a tömegen. Megakadt rajam a szeme. Meglepődött.
Elindult felém, de a sok "Boldog Szülinapot" kívánó ember hátráltatta. Mikor végre sikerült átküzdenie magát a tömegen odaállt mellém.
- Hát te? - kérdezte meglepődött hangon.
- Nem is örülsz?
- De, csak nem hittem, hogy itt leszel!
- Hát itt vagyok! - mondtam miközben belekortyoltam a Whiskymbe. - Boldog szülinapot! Igaz, hogy megutáltalak, de akkor is!
- Köszi!
- Sajnálom, de nem tudtam ajándékot venni! - mondtam, de a szememben látszott, hogy: "Nem is akartam eljönni akkor minek vettem volna ajándékot? Nem elég ha jópofizok egy sort?"
- Nekem az is elég, hogy itt vagy és nem hagytál cserben! - mondta miközben ő is elvett egy Whiskys poharat. - Igyunk arra, hogy itt vagy!
- Oké! - mondtam, majd koccintottunk.
Amikor már éjfél volt, eléggé beiszogattam és minden őszinte szó kijött a számon...sajnos...
Mindenkit lehordtam, majd ezek után jött még a fekete leves! Felléptem egy asztalra és mindenkit elcsitítottam.
- Figyelem! - kiabáltam ki, miközben annyira dülöngéltem, hogy majdnem leestem az asztalról. - Igyunk erre az álszent szemétládára! Végre egy évvel idősebb lett és hamarabb eltűnik az életünkből! Hurrá!
Mindenki úgy nézett rám, mint aki szellemet látott. Castiel odalépett hozzám és leohordott fűnek-fának, majd kitessékelt.
Az estét egy Jack Daniel's társaságában töltöttem a parkban, egy padon. Egész éjjel nem tudtam aludni. Azon gondolkodtam, hogy: Hogy lehetek ilyen szemét? A részegség egy átok számomra!

Ez most kicsit nagyon rövid rész volt (xd)! Sajnos már 19:48kor nem nagyon forog az agyam, de azért remélem tetszett ígyis!;)