Új nap virradt. Elvégeztem a reggeli teendőimet és elmentem sétálni.
Castiel már az éjszaka közepén lelépett. Most pár napig itthon sem lesz.
Nem tudom, hogy fogom kibírni nélküle. Egy az, hogy hiányozni fog, a másik meg, hogy védtelen vagyok Viktor ellen. Ha az történik, mint a múltkor rosszabb is történhet.
- Yukoo! Várj meg!
Emlegetett szamár...
Elkezdtem gyorsabban menni, de nem hagyott békén. Kiabált utánam és követett mindenhova. Fura ezt mondanom, de félek tőle. Viktor sokkal erősebb nálam, ha pedig megint azt csinálja, mint a múltkor nem tudok tenni semmit. Rosalya és az anyja is elutaztak. Teljesen egyedül vagyok.
Pár sarok után utolért és megállított.
- Kérlek! Csak hallgass meg!
A félelemtől nem mertem megszólalni, ezért csak bólintottam.
- Nagyon sajnálom a múlkorit! Én... N-Nem akartam! - dadogott.
Meg akarta fogni a kezem, de én elhúztam.
- Félek tőled - csak ennyit mondtam és ott hagytam.
Eléggé érdekes lesz így ez az egy hét. Rettegek. De nagyon. Senkire sem számíthatok. Valakit keresnem kell akire támaszkodhatok!
Ahogy ezt kigondoltam elindultam keresztanyuékhoz. Fura, mi?!
Asami volt csak otthon.
- Yukoo!!! - kiabálta és a nyakamba ugrott.
- Nem hozzád jöttem! - utasítottam el ridegen, pedig belül tudtam, hogy igazából Asamira lenne szükségem.
- Ja. Akkor bocsi csak azt hittem... Mindegy hagyjuk! Kit keresel?
- Rajtad kívül csak egy ember lakik itt és az keresztanyu! Tehát őt keresem!
Amikor ezt kimondtam egy barna hajú, zöld szemű fiú sétált le a lépcsőn.
- Ő ki? - kérdeztem Asamitól.
- Hosszú... Ezt majd inkább keresztanyutól kérdezd meg, ő jobban el tudja magyarázni! Nem jössz be?
- Ja, de - mondtam, majd bementem és leültem a kanapéra.
Nem sokkal később lejött a drága keresztanyám és leült mellém.
- Szia! De rég láttalak! Mi szél hozott erre?
- Jaaaa, hát nem maradok túl sokáig! Csak azt akartam kérdezni, hogy ezen a héten lakhatok itt?
- Persze!
Odajött az a fiú is és leült.
- Keresztanyu! Bemutatnál neki? - kérdeztem.
- Persze... Ő a bátyád!
- Ő az, akiről anyuék sokat meséltek?
- Igen, ő az. A neve Kentin.
- El sem hiszem! De őt miért nem ismertem eddig?
- De ismertél csak akkor még nagyon kicsik voltatok és nem emlékeztek rám! A katonaságban nevelkedtem és csak most jöhettem haza! - mondta Kentin.
- Hány éves vagy most?
- Jövő hónapban leszek 21!
- Ne haragudj, hogy így letámadlak, de megölelhetlek?
- Hát persze!
Ahogy megöleltem éreztem az izmait. A katonaságban biztos jól megdolgoztathatták!
- Yuko, kincsem! Akkor menj haza és hozdd el az egy heti cuccodat! Rendben? - kért meg keresztanyu.
- Oké. Akkor majd jövök! Sziasztoook!
Eléggé meglepett Kentin. Pedig azt hittem, hogy őt sosem láthatom. Elvileg én és ő nagyon szoros kapcsolatban álltunk amikor még kicsik voltunk. Kezdem úgy érezni, hogy tényleg kötődöm hozzá!
Ahogy hazaértem már pakoltam is a cuccaimat. Persze, csak az egy hetit.
Miközben pakoltam hallottam, hogy valaki kopog. Gyorsan becipzároztam a bőröndömet és lerohantam. Viktor volt az. Lecsaptam a bőröndömet a földre és visszamentem a szobámba.
Egyre jobban verte az ajtót én pedig már nagyon ideges voltam, ezért felhívtam keresztanyut, hogy jöjjön értem inkább.
Az ablakból láttam, hogy keresztanyu elzavarta Viktort én pedig nyugodtan szaladtam le a lépcsőn.
- Életmentő vagy! - mondtam, majd megöleltem és elindultunk.
Amikor megérkeztünk Asami a nyakamba ugrott én pedig hülye fejet vágva mentem tovább, miközben a derekamat fogta. Megöleltem Kentint és felmentem a "szobámba" lepakolni.
- Bocs. Én költöztem be a szobádba, de ha szeretnéd átmegyek egy másik szobába vagy megágyazok a másik ágyon és átfekszem oda ha szeretnéd!
- Aranyos vagy, de nem kell! Inkább én pakolok ide a másik ágyra!
- Ahogy akarod! - mosolyodott el, majd lement a konyhába.
Nem sokkal később bejött hozzám Asami.
- Segítsek kipakolni?
- Megy egyedül is!
- Figyelj! Én nem akarok vitatkozni! Ki szeretnék veled békülni és esküszöm, hogy többet nem fogok makacs lenni... veled!
- Komolyan gondolod?
- Halál komolyan!
- Akkor megbocsátok! - mondtam, majd megöleltem.
A nap további részében sétálgattam... Kentinnel. Ő jobban megért, mint bárki más. Akármiről is legyen szó! Mindent megbeszéltem vele egy délután alatt... Viktort, Castielt... Csak azt nem hoztam szóba, hogy Asami már 8. osztályos korában nem volt szűz... Meg is ölne engem, Castielt meg őt is szerintem!
- Ez a Viktor gyerek... Csak kerüljön a szemem elé!
- Nyugi! Majd megoldom, bátyus! - mondtam kislányosan, majd átkarolt.
Már sötét volt amikor hazaértünk. Mindenki aludt.
- Eléggé elhúztuk ezt a sétálást! - mondtam nevetve.
- Shh...! Ne csapj zajt! Ígyis szerintem azt hiszik, hogy bulizni mentünk! - nevetett ő is.
Ő a szobában én a fürdőben öltöztem át, majd mikor végre elkészültünk elkezdtünk filmet nézni és neki is mindenhez volt hozzáfűznivalója. Nem nézek többé fiúval filmet. Nem érdemes, mert nem hallasz semmit a sok kommenttől.
Kentin egy óra alatt bealudt én pedig egy kicsivel később.
~~~Másnap~~~
Amikor felkeltem csend volt. Gondolom keresztanyu dolgozni, Asami a barátnőjénél, Kentin pedig odalenn. Remek.
Gyorsan kiszállingóztam az ágyból és vettem fel rendes ruhát, majd lementem. Kentin VIKTORRAL beszélgetett a konyhában.
- Jó reggelt... Kentin!
- És neki nem köszönsz? Tényleg! Hogy is hívnak?
- Igen! Mondd el neki, hogy hogy hívnak! - mondtam, majd elhúztam a kezem a nyakamnál és kilógattam a nyelvem, ami csak annyit jelent, hogy VÉGED.
Viktor nyelt egyet, majd válaszolt.
- V-Viktornak hívnak... Ő az új barátod?
- Ő a testvérem! Úgyhogy szerintem kerülj el jó nagy ívben! - mondtam, majd elkezdtem inni a kakaómat.
- N-Nem is mondtad, hogy van testvéred, akinek méretes izmai vannak! - mondta remegve.
Én már magamban csak röhögtem rajta. Most nem lennék a helyében!
- Kerüld el a hugomat vagy véged van!
Ahogy ezt kimondta kiköptem a kakaót. Tudtam, hogy ezt fogja mondani!
- J-Jó! Már megyek i-is! - mondta, majd kirohant a házból.
Meg sem állt a következő sarokig. Haha. Jó volt így látni.
- Nyugi, hugi! Ez a srác nem fog többet csesztetni! - mondta, majd átkarolta a derekam.
Meg van a fegyverem Viktor ellen!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése