25. rész - Mindennek vége

Amikor nagy nehezen befejeztem a sírást Amber termett mellettem.
- Gyere velem! - mondta.
Megfogta a kezem és szószerint berángatott az erdőbe.
- Most, hogy olyan helyen vagyunk ahol senki sem lát elmondhatok neked valamit!
Én csak gépiesen figyeltem őt.
- Tudod... Én szerettem és még most is szeretem Castielt... Nem is értem mit esz rajtad! Lapos vagy, mint egy labda ami kipukkant, elhagytad őt és nem is szereted eléggé... Hogy lehetsz te ilyen szívtelen és aránytalan?!
Egyszer csak egy kést kapott elő a táskájából és felemelte vele az államat. Alig mertem megmozdulni. Ha most nem jön valaki itt fogok meghalni! Például jöhetne Castiel, aki mindig tudja, hogy mikor kell érkezni valahova...
- Nem tudom, hogy hogy kérhette meg a kezed és, hogy hogy lehetsz a felesége... Nekem kéne ezt a ruhát viselnem, érted?! Nekem kellett volna ott állnom előtte és engem kellett volna megdicsérnie, hogy milyen szép vagyok benne!... De te elrontottad! - ordította sírva.
A fekete szemfesték, mint a vízesés zúdult le az arcán. Pont úgy, ahogy én. Jobb lett volna, ha már akkor meghalok és akkor nem kerülök ilyen helyzetbe.
- Amber, én őszintén sajnálom, hogy nem te vagy ebben a ruhában, de felőlem legyen a tiéd! Odaadom te pedig cserébe megölhetsz! Utána már senki sem állna az utadba!
- Jó kis ajánlat... - mondta, majd elemelte az államtól a kést. - De akkor sem lesz az enyém, érted?! NEM LESZ, MERT TE ELVETTED!
Nem tudtam mi tévő legyek. Amber csak szidott és sírt. Nem tudtam mit csinálni. Ha elindultam volna akkor tuti belémdobta volna a kést. Én meghallgatom szívesen, de már szerintem keresnek!
Amikor Amber megfordult elkezdtem futni, mint egy őrült. A szívem hevesen dobogott. Csak arra tudtam gondolni, hogy Castiel vár engem. Vár engem haza, de talán már sosem jutok el odáig.
Amber is futott utánam és közben kiabált. Szidott egyre csúnyábban. Olyanokat mondott amiket tudok magamról, mégis rosszul estek.
Már egy ideje futottam amikor hátra néztem, ezért megbuktam egy fa gyökerében. Miért állnak ki a földből?!
- Vége a játéknak! - kiabálta Amber, majd eldobta a kést felém.
Hirtelen elfordultam onnan, de a ruhámból egy darabot kivágott.
Lecibáltam a ruhám alját és Ambert fejbe rúgtam. Most jól jött a pár év balettozás!
Egy kis ideig verekedtünk, majd egyszer csak egy szúrást éreztem. Egyetlen egyet, de az nagyon fájt. Amikor lenéztem azt láttam, hogy vérzek. Vérzik a hasam és kiáll belőle a kés.
Ijedten Amberre néztem, aki gúnyosan vigyorgott rajtam és nevetett.
- Ezt akartad! Hát örülj csak magadnak! De még az eső se mossa le rólad azt, hogy egy gyilkos vagy!
- Az lehet, de legalább megszabadultam tőled! - mondta, majd rúgott rajtam egyet, aztán elment.
Ott hagyott egyedül az erdőben. Még ha tudtam volna kiabálni akkor se talált volna rám senki. Ahogy ott feküdtem elkezdtem sírni, megint. Hisz ez már a hobbim...!
Átgondoltam magamban mindent. Én az életben egy semmi voltam. Vagy még az se. Mindenkit megbántottam és fájdalmat hagytam magam után. Az is az én hibám lesz, hogy mindenki megutálja Ambert (már aki szerette egyáltalán) és talán még börtönbe is kerül.
Utolsó erőmmel elvonszoltam magamat a házunkig, ahova Castiel épp akkor érkezett meg és észrevett.
Odarohant hozzám.
- Mi a baj? - kérdezte.
Miután meglátta, hogy tiszta vér vagyok segíteni akart rajtam, de nem engedtem.
- Ne segíts! Már úgysem tudnának megmenteni! Amber volt az! Féltékeny volt rám, hogy én házasodtam veled össze helyette... Tudd, hogy szeretlek örökre! Rosanak mond meg, hogy őt is nagyon szeretem! Keresztanyunak pedig azt, hogy igaz, hogy már csak egyedül van a világ ellen, de én mindig vele leszek! Vigyázni fogok rátok onnan fentről! - mutogattam az ég felé. - Tényleg sajnálom...
- El sem hiszem, hogy így halsz meg... - mondta, majd elkezdett sírni.
- Ne aggódj miattam! - mondtam, majd elmosolyodtam. - Örülök, hogy most itt vagy velem!
- Szeretlek! - mondta, még mindig sírva.
- Én is téged, nagyon!
Ahogy ezt kimondtam Castiel megcsókolt. De a csók végét már nem éltem meg.

~~~Castiel szemszöge~~~

- Yuko! Yuko! Ébredj már fel! Nem hagyhatsz el így! - kiabáltam Yukonak.
Mind ez hiába. Meghalt. Nem csókolhatom többet és nem is ölelhetem. Nem láthatom már a gyönyörű zöld szemét, ami ha fény világít rá sárgás lesz... Nem érezhetem többé a karjaimban... Miért büntet ezzel a sors?! Nekem ő volt az életem. Érte meg is haltam volna. Ha akkor megyek oda amikor Amber meg akarta szúrni talán még meg tudtam volna állítani és akkor most boldogan mennénk a nászutunkra...
De most már mindennek vége... Minden jónak... Pedig annyi mindent átéltünk együtt és annyi minden történt körülöttünk...

~~~Írói szemszög~~~

Castiel miközben sírt az egyik fát rugdosta, majd felvette Yukot az ölébe és elvitte Hatsunehoz, majd Rosalyahoz, hogy lássák utoljára.
Mindkettő nagyon sírt. Castiel át adta nekik az üzenetet, amit Yuko az utolsó erejével mondott. Kicsit meg is mosolyogták őket.

-Egy év múlva-

Egy év telt el Yuko halála óta. Még most sem állt vissza a rend. Castiel fél éve öngyilkos lett, mert nem bírta tovább azt, hogy Yuko nincs vele. Rosalya majdnem minden nap a közös képüket ölelgetve sír. Hatsune pedig próbál erős maradni, de sokszor már nem tud, mert ahányszor meghallja Yuko nevét elsírja magát. Kentin is megkönnyezte a húgát. Asami viszont még a sírjára is ráköpött és lehordta mindennek. Amber pedig egy zárkából nézte, hogy megy a halottas kocsi a temetésre, mert 50 év letöltendőt kapott. Armin egy drága egyetemre jár és szebbnél-szebb kitüntetéseket kap. Sőt, nagyon is boldog, de csak azért, mert még nem tudta mi történt Yukoval. Viktor?! Viktor annyira depressziós lett, hogy feketébe váltott és vágja magát. Mindig egyre mélyebbre. Talán egy hónap múlva már (vagy még annyi se) nem fog tudni vágni semmit.
Yuko nagy ürességet hagyott maga után, mindenkiben.





 VÉGE
És itt a történet vége!^^ (A Dream Fight továbbra is működni fog!) Ha szeretnétek írjátok le kommentben, hogy mit gondoltok egy-egy emberről vagy magáról a történetről!:) Egyébként úgy terveztem, hogy majd a két blog története összefut azzal, hogy Clara Yuko lánya lesz, de ide most pont illett a vége!:) A blogot továbbra is meghagyom, ha még vissza szeretnétek olvasni vagy ha valaki rátalál akkor el tudja olvasni!^^ Remélem, hogy a másik blogot is sokan fogjátok olvasni és ugyan olyan sikeres lesz majd mint ez!^^ Azért azt is remélem, hogy tetszett nektek a történet és sokan követtétek! Viszlát a másik blogon!^^ :)
Cassandra